2011. április 28., csütörtök

Húsvét és a locsolódás

Ünnep. Ünnep? Egyrészről számomra nem ünnep, mert mióta az eszemet tudom, szinte mindig munkával töltöttem, így aztán ha jöttek is locsolkodók hozzám, nagyon hamar leszoktak róla. Másrészről nem értem, hogyan lehet valakinek a feltámadását minden évben más napon ünnepelni, olyan logikátlan ez, bár biztos van benne ráció (tudom én, holdtölte meg miegymás), csak az én eszem nem képes felérni... Harmadrészt: ez a szó már önmagában zavart kelt bennem, bennem, aki 15 éve nem ettem húst. Sokadrészt: legyen ez ünnep, és legyen hús-vét azoknak, akik betartják a 40 napos böjtöt. De szerintem egy kezemen meg tudnám számolni már csak azokat is, akik a nagypénteki húsmentes napot tartják. Azt meg sohasem értettem, mitől ünnep az, ha X-napon Y-kaját eszünk (sonka-tojás-torma). Ennyi erővel én kinevezem minden hónap második csütörtökjét a szent mákostészta ünnepének, és ha tetszik, ha nem, rituálisan ezen a napon mákostésztával tisztelgek a nagy ópium atyánk előtt. Na jó, persze nem akarom én elbagatellizálni az ünnepet. Tisztelem, aki hisz benne. Számomra mondanivalója és jelentősége csupán annyi: tisztulj (böjt és locsolás), és újulj meg, ne csak fizikailag, szellemileg és lelkileg is.

No ezen felvezetés után talán nem csodálkoztok, hogy húsvét hétfőn, a véletlenül sikerült szabadnapomon, nem terveztem otthon ülni, tojást festeni, és várni a locsolókat. Sokkal inkább akartam kiszabadulni a természetbe, látni a friss-üde-zöld erdőt, hallgatni a madarak csicsergését, és magamba szívni az erdő összes pozitív energiáját.
Az időjósok futó záporral-zivatarral akartak elijeszteni, de ez már tavaly se sikerült nekik, amikor az országos vörösriasztást a Bükki Nemzeti Parkban töltöttük, hála nekem. Szóval mit nekünk zápor? Meg különben is, ha már locsolkodás, akkor inkább egy pár csepp eső, mint a büdös pacsuli, nem? De.
Csilla barátnémmal kitűztük az útvonalat: Holdvilágárok-Lajosforrás-Bölcsőhegy-Kőhegy-Pomáz. Röpke tizenpár kilométer, Csí szerint nem is kirándulás, hanem hosszabb kutyaséta. Tervben az volt, hogy felbuszozunk Kiskovácsi-Puszta állomás és megállóhelyig, mi, és a három négylábú. Aztán rájöttem, ha Levi már úgyis arrafelé megy haza, megkímélem magam és Inezkutyát a buszozás adta kellemetlenségektől, kellőképpen el lettem riasztva "a szájkosár nélkül nem engednek fel" kezdetű mondattal, mely Csilla szájából jött ki, és tudtam nem tréfál, tapasztalatból beszél.

Kis csapatunk tagjai között tudhattuk anyukámat, akit nem akartam se rá, se lebeszélni a túráról, de folyamatosan azzal jött, hogy ő aztán nem akar senkit hátráltatni, meg nem akarja, hogy mindenki rá várjon, és különben is, inkább otthon marad és süt valami sütit. Süt... persze... kérdem én: kinek? Én nem leszek otthon, Peti is dolgozik. "De hát ilyen húsvét még nem volt, hogy nem sütöttem semmit" - mondja a Drága. Édes jó anyám, akkor süss, amikor igény van rá. Sikerült lebeszéljem a konyhai magányos műveletekről, és eljött velünk. Becsületére legyen mondva, hősiesen jött velünk végig, bár amikor már két órája meneteltünk a szakadó esőben, éreztem rajta a feszültséget. Mit mondjak, én se élveztem. Feri barátunk kérdése talált telibe: "Mondjátok lányok, voltaképpen most mi azért vagyunk itt az erdőben, hogy ne locsoljanak meg otthon benneteket 2 csepp parfümmel???" Mondtuk, hogy hát tulajdonképpen IGEN. Feri: "Akkor már értem, remek..." - közölte csendben, miközben kis patakként csorgott a halántékán - nem, nem a veríték - az esővíz. Feri egyébként mindamellett, hogy nagyon nem élvezte a túrát, szórakoztató megjegyzéseivel színesítette az amúgy borongós időben a szürkés hangulatunkat: "Nincs semmi sütnivalóm. Nincs. Mert ha lenne, akkor bizonyára otthon sütögetnék belőle, nem pedig itt sétálnék a zuhogó esőben." És: "Elhatároztam, erdőkerülő leszek. Igen. Baromi nagy ívben fogom elkerülni az összes erdőt."

Négy óra. Ennyit töltöttünk az eget kémlelve, reménykedve, hogy hátha kapunk egy kis napsütést. Nem kaptunk. De emléknek megmarad, mindenféle mellékhatások és szövődmények nélkül...

2011. április 21., csütörtök

Szeretem…

…ez járt a fejemben, pár óra alvás, és egy nehéz nap után, mikor is kimentem a kutyussal a rétre. Azon gondolkodtam, miért érdemes küzdeni, mibe lehet kapaszkodni a szürke hétköznapokon, milyen kis fogódzóim vannak, hogy túléljek. Két órát sétáltam, nagyon sok minden eszembe jutott, megpróbálom felidézni őket.


Szeretem… a délutáni nap simogatását, de szeretem a déli napot, ahogy melengeti a bőröm. Ám szeretem azt is, amikor a hegy mögött lebukik, és ezerszínűre festi az eget, és szeretem, ahogy az esti hűs szellő libabőrt varázsol rám. És szeretem a fényeket, az árnyékokat, a színeket, az illatokat. Szeretem a kutyám lihegését, és szeretem nézni, ahogy a szöcskét utánozva próbálja elkapni a sütkérező gyíkokat, és szeretem, ahogy rácsodálkozik egy-egy elvágtató lovasra, és azt is szeretem, ahogy a ló patája alatt szinte dübörög a föld. És szeretem a lovaknak azt a semmihez sem hasonlítható illatát. És szeretem az elégedett nyerítésüket hallani, mint ahogy szeretem a pacsirták éles csiripelését is. És szeretem a virágokat, a bimbósat éppúgy, mint az élete teljében lévőt, és szeretem azt is, amelyik már kicsit elhervadt, és szomorúan csukózik be, talán örökre. És szeretem a bokrokon frissen kipattant levelek éles zöldjét, és szeretem az összeaszott csipkebogyó mellett látni az új élet kezdeményét, az újabb virágot. Szeretem a kék eget, a fehér felhőket, az elhúzó repülők csíkját. Szeretem a zöld füvet, és a távolban a hegyek vonulatait. Szeretem a májusi cserebogarat áprilisban is. Szeretem a kutyám hűségét és feltétel nélküli szeretetét.

Ha majd nagyon magam alatt leszek, csak felidézem mindezt. Behunyom a szemem, odaképzelem magam a lemenő nap fényébe, körülöttem a sok színes virág, a szellő édes orgonaillatot hoz messziről, a darazsak döngicsélnek mellettem, a kutyám türelmesen liheg, én pedig ülök a földön, a lábamat cirógatják a fűszálak, a karomon hangya szaladgál. Nincs semmi több, mi kell. Vagyok. Szeretek.
Posted by Picasa

u.i.: most látom csak, hogy április 21-e az év 111. napja. Tehát ma minden mindegy?! :)

2011. április 20., szerda

Hihetetlen, de ilyen is van...




Történt velem valamikor régesrégen, nem egy messzi-messzi galakszisban, csak Debrecenben (decemberben) egy karácsonyi vásárban, hogy az ezüstékszer-mániámra igen érzékenyen hatott egy stand. Csak álltam, és majdnem csorgott a nyálam. Ott és akkor csak annyit mondtam a kedvesemnek, hogy elolvadnék egy ilyen nyaklánctól. Aztán, hogy biztosra menjek, elküldtem neki a lánc beszerzésének pontos helyét és minden tudnivalót... hát nem túl romantikus, de legalább garantáltam magamnak, hogy szenteste olvadhassak. És mondhatom, hogy szerelmem azóta is töretlen (Levi felé is), és a kollekcióm is egyre bővült. A lánchoz megkaptam a hozzá passzoló fülbevalót, majd a karkötőt is, és a többi. Ma már nem azon töprengek, hogy magyarékszert vegyek fel, vagy valami mást, hanem azon gondolkodom, melyik magyarékszert. Igen. Magyar Ékszer. Ősmagyar motívumokkal, mert magyar vagyok, büszke a gyökereimre, és jóleső érzéssel tölt el, ha olyan jelképvilág van rajtam, ami rólam, nekem szól.

A "fagyöngy" motívumos karkötőm, ami a néphitben a lélek szimbóluma, szinte két éve hozzám nőtt. Nagy ritkán vettem csak le, így hát talán nem is csoda, hogy pár hete azt vettem észre, hogy az egyik igazgyöngyöm kiugrott a foglalatból. Sóhajtottam egyet, hogy majd egyszer talán visszaviszem. Aztán a múlt héten a munkahelyemen vettem észre, hogy nincs meg az egyik fülbevalóm. Meg voltam győződve róla, hogy otthon esett ki, aztán feltúrtam az ágytól a fürdőszobán át mindent, a kocsit is szétkaptam, és sehol nem találtam. Eljött az idő, hogy felvegyem a készítővel a kapcsolatot. Írtam nekik egy mailt, ezt és a választ idézem itt:

----- Original Message -----
From: HajdúZsuzsi
To: info@magyarekszer.hu
Sent: Friday, April 15, 2011 10:57 AM
Subject: érdeklődés

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Érdeklődni szeretnék, hogy van-e lehetőség fél pár fülbevaló vásárlása. A problémám, hogy elhagytam a kedvenc MAGOS ISTENFALEVÉL FÜGGŐ-m fél párját.

A másik gondom, a köves fagyöngy karkötőből az egyik kő kiesett, ezt tudják-e pótolni, és ha igen, mennyibe kerül. (fehér gyöngy van benne).

Válaszukat várva, köszönettel
--
Hajdú Zsuzsanna



és a válasz, mely két órán belül érkezett:


Kedves Zsuzsanna!

A fél pár fülbevalót Magyarékszer garancia keretén belül elkészítjuk, természetesen térítésmentesen. Ugyanez a helyzet a gyönggyel is.
Postán vagy szemályesen hozza be az ékszereket?
Tisztelettel-Szentimrey Gábor



Hűű, valamit nem jól értelmezek... elolvastam háromszor egymásutánjában, és közben az állam körülbelül kétszer koppant az asztalon. Ilyen létezik? Van ilyen Magyarországon? Látjátok, van. Még ha hihetetlen is, de léteznek még olyan kereskedők, akik nem mindenekelőtt tartják számon a hasznot. Bár ki tudja, lehet csak jó az üzletpolitika? Lehet a tulajdonos tudta, hogy ha be fogom vinni az ékszereimet, és meglátok egy-két szép új csodát, nem fogok tudni ellenállni? Lehet tudta. Lehet tudta, hogy ha én elégedett vagyok, akkor "reklámozni" fogom őt? Lehet. Lehet csak tisztességes és becsületes? Nem tudom, de továbbra is boldogan és elégedetten fogom viselni az ékszereit, és remélem, hogy Ti is.... :)




És íme a legújabb szerelem-szerzemény: a szivecskés tulipántos csoda, bordó kővel. Népi hagyományainkban a tulipán és a szív jelképkapcsolat a női-férfi szembenállás és fizikai különbségek megfogalmazása, ezért igen gyakran egymásba rajzolják a két jelet a szerelmi ajándékokon. Ilyenkor a tulipán a nőiesség, míg a szív a férfi jelképe. És még egy apróság: a tulipán a liliomfélék családjába tartozik, a Zsuzsanna pedig liliomot jelent. Hát még egy indok, azon túl, hogy gyönyörű, dilemmázak majd, melyiket vegyem fel...

2011. április 1., péntek

Tavaszodik...

...kétségtelenül és visszavonhatatlanul. A lakásom romokban, de mindig van kibúvó, ha esik az eső, az alibi arra, hogy nem kell kimászni az ágyból. Ha süt a nap, az indok arra, hogy ki kell menni a természetbe. Mindig a kéró bánja, de én nem. Így volt ez tegnap délután is, némi dilemma után a döntés: kutyaséta. Valami hátsó gondolat motoszkálásnak hála, nyakamba akasztottam nemcsak a pórázt, hanem a fényképező masinát is. Ki tudja... és igen, azt hiszem megint elcsíptem a természet szépségéből egy-egy pillanatot.

Amit nem tud visszaadni a kép:
  • simogatja a bőröd a tavaszi napsugár
  • magadba szívod az éledező rét illatát
  • boldogsággal tölt el a nászukat röppenő pillangók látványa
  • némi félelemmel, de lencsevégre kapod a döngicsélő darazsak közt a mandula virágát
  • mosolyogsz azon, ahogy a kutyád rácsodálkozik az éles hangon csiripelő (én sem tudom milyen, talán pacsirta?) madárkára, majd a csodálkozás után úgy dönt közelebbről is megismerkedik a jóisten eme teremtményével, majd mikor a szárnyas felreppen, csalódottan kullog vissza hozzád
  • először csak lehajolsz, majd letérdelsz, majd szinte fekszel a földön a legjobb fénykép elkészítse érdekében, és nem gondolsz arra, ha látnának, biztosan kinevetnének, csak szívod magadba a látvánnyal és a föld közelségével azt a pozitív energiát, amit a városban nem tehetsz meg
És nem tudja visszaadni a kép, hogy belefeledkezel az időbe, a térbe, a napi rutinba, a feladatokba, a kötelezettségekbe. Amikor kikapcsol az agyad, és csak te vagy, a virágok, a szellő, a napsütés, és a kutyád halk lihegése (ezzel is jelezvén, hogy ott van a közeledben, érte se kell aggódnod).
Tavaszodik. Nem csak a bőrömet, de a szívemet is megmelengette tegnap a napsütés. És közben rájöttem, nagyon szerencsés vagyok, hogy mindez a csoda 10 perc sétára van tőlem.

"Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek." - Wass Albert