2011. május 14., szombat

Bodza


Mostanában, ha van egy kicsinke szabadidőm, és az időjárás is megengedi, legszívesebben a kutyussal megyek sétálni, jól esik a napsütés, a szellő, a madarak csicsergése, a tavaszi virágok illata és látványa. A héten már gondoltam a bodzára, hogy lassan eljön az ideje, de amikor teljes pompájában van a városban, a hegyen akkor még éppencsak nyílik. Mióta az Árvácska utcában lakunk, és rendszeresen a Majdánra járunk buksival sétálni, van egy nagyon jól bejáratott bodzalelőhelyem. Távol mindentől, távol az autóktól, távol a portól. Még annyira nem virágzik a bodza, hogy messziről fel se lehetett volna ismerni a bokrokat, még csak a déli oldalon fehérlett egy-egy virágtányér. De szerencsére egy szép kis csokornyit tudtam szedni, többet nem is akartam, csak egy üvegre valót, csak ízelítőnek, csak hogy belopjak egy kis tavaszt a poharamba.

Szörpöt még nem csináltam, az én receptem a világ legegyszerűbb receptje: csinálj egy kellemes limonádét, citrommal, citromsavval, cukkorral, mézzel, ízlés szerint. És tégy bele egy jó nagy marék, egy szép csokor bodzavirágot. Mivel én ügyelek arra, hogy olyan helyről szedjem, ahol se autó, se por nincs, én nem szoktam megmosni. A mosással elmegy a lefolyón az értékes és egészséges virágpor. Ezt a bodzás limonádét, amibe belekarikázok egy-két citromot, úgy 2-3 napig érlelem, de általában a második napon már sűrűn kóstolgatom (hirtelen meg tud savanyodni), mert ha nagyon meleg van, a cukor bizony erjedésnek indul.
A következő kutyaséta alkalmával is szedek ebből a gyönyörű, finom és egészséges virágból, akkor palacsintatésztába mártogatom majd és olajban kisütöm a virágot, ősszel pedig a már bogyóból készítek lekvárt...

Nagymama bodzalekvárja
Hozzávalók: 1 kg leszemezett bodzatermés, 1 kg cukor, 1 kg alma, fél csomag (2,5 dkg) porított zselatin.
A meghámozott, kimagvazott és apróra vágott almát összekeverjük az előre átpasszírozott bodzaterméssel és cukorral. Az így kapott keveréket állni hagyjuk egy napig, majd főzéssel pépesítjük. Ha nem sűrűsödik meg eléggé, használjunk zselatint, és azzal főzzük lekvársűrűségűre a gyümölcspépet. Töltsük száraz, előmelegített üvegekbe, légmentesen zárjuk le és tartsuk száraz dunsztban egy órán át. (A zselatint tutti kihagyom, nem túlságosan vega, és fáj is tőle a hasam.)

Ez a terv. És talán még szárítok is bodzavirágot, teának, télire, megfázás ellen. Remélem lesz időm. Minden ezen a fránya időn múlik.

Most, hogy nekiálltam ennek a bejegyzésnek, kicsit utána olvasgattam a bodzának. Képzeljétek, a Harry Potter hetedik részében szereplő Pálcák Ura, minden idők leghatalmasabb varázspálcája is bodzából készült. Lehet azért, mert a bodzafa könnyen megmunkálható, az ágak belsejében jellegzetes, puha, szivacsszerű rész, a bodzabél húzódik végig. Ezt a szivacsos részt eltávolítva egyszerű, üreges botot kapunk, ami számos tárgy (bodzasíp, furulya, bodzapuska) készítéséhez kiváló. A bodza fűtőértéke elenyésző. Kizárólag bodzafából úgyszólván lehetetlen tüzet rakni, egészen szárazon is alig gyullad meg, csak izzik és hamuvá omlik össze. A magyar néphit szerint a bodzát nem szerencsés a ház mellé ültetni, mert akkor belecsap a villám. És azt is állítják az öregek, hogy a bodzabokor alatt nem jó elaludni, mert elvarázsolja az embert…

És mire jó a boda? A bodzateát meghűléses megbetegedések, hurut esetén, izzasztószerként és immunrendszeri serkentőként használják. A bogyókból készített savanyú lekvár kiváló hashajtó, vizelethajtó. Használják még vértisztításra, köhögéscsillapításra. A leveléből készült tea pedig reumás bántalmakra nagyszerű gyógyír, de lázcsillapításra is ajánlják.


2011. május 12., csütörtök

Mungóbab

Nemrégiben ismerkedtem meg vele, és megkedveltem, mert nem kell napokat áztatgatni, főzögetni, nem terheli meg annyira az ember emésztését, és nagyon finom. Héjas állapotban sötétzöld színű, hántoltan pedig halvány sárgás színe van.

„B vitaminokat, és C vitamint is tartalmaz. Magas az ásványi anyag tartalma, vastartalma pedig kiemelkedő, jó fehérjeforrás, mint a legtöbb hüvelyes növény. A kis babszemek csíráztatásra alkalmasak.” – No ennyit a tudományról, most jövök én, és a tapasztalások.

Első próbálkozásra csak egészen egyszerűen a rizsbe raktam, a hántolt verziót, és amennyi idő alatt a rizs megfőtt, a bab is megpuhult. Első ránézésre teljesen olyan, mintha kukoricás rizs lenne, de az íze persze teljesen más. Tessék kipróbálni!

Ma pedig úgy gondoltam, eljött az ideje a hántolatlan verziónak… De mi legyen belőle? Napok óta kinéztem a neten ezt a jó kis receptet… Pár dolog hibádzott… én ma akartam főzni, és tegnap nem áztattam be. A másik: nem volt itthon se kínai kel, se káposzta. Sebaj, van itthon sárgarépa. Harmadik dolog szinte nem is lett volna, ha ez a massza úgy viselkedik, ahogy a recept szerint kéne neki… De nem viselkedett úgy. Lehet nem tett neki jót, hogy ázás helyett főztem a babot? Vagy a sárgarépa ment át ragaszkodósba (a teflonhoz való kötődését hosszas vakargatás árán sikerült csak megszüntessem)… Szóval kezdtem kétségbeesni… Vagyis inkább azon kattogott az agyam, hogyan mentsem meg a bekevert masszát, mert túl jó íze van ahhoz, hogy a kukában landoljon. Első lépésben tettem egy kis búzasikért a masszába, hogy hátha összetartja - az ilyetén próbálkozásaim eddig be szoktak válni. Hát most nem segített rajtam, se a lepényen. Aztán arra gondoltam, hogy ha meghempergetem zsemlemorzsában, és bő olajban, fasírtszerűen kisütöm, akkor talán még ehető lesz. És bingó… Így most van egy tutti mungóbabfasírt receptem… De a megpróbáltatások nem értek itt véget. Az olaj is úgy döntött, hogy ma este kiszúr velem. A Rába habzása kutyának a füle ahhoz képest, amit produkált nekem a kis lábaskámban… Az olaj kiszaladt, nekem meg a cérna elszakadt, úgyhogy a ki nem sült fasírtkáimat egy tálcára raktam, és behajítottam a fagyasztóba…

Következőnek levest és pástétomot fogok alkotni. Bár most egy kicsit elment a kedvem úgy az újítástól, mint a mungóbabtól…

2011. május 7., szombat

Anyó(so)k napja és a túrógombóc

Szerencsés vagyok. Szeretem édesanyámat, szeretem a párom anyuját (és nem szeretem az anyós szót, mert negatívnak érzem), és ők is szeretnek engem. Sose értettem azokat, akik szidják és szapulják az anyósukat (persze biztos sokaknak megvan az okuk rá), szerencsére én eddig még mindig sajátomként tudtam szeretni a párom szüleit, és így van ez most is. Teljesen természetesen és szívből jövően éreztem azt, hogy május első vasárnapján nem csak anyumnak viszek virágot, hanem megköszönöm a párom létét annak, aki világra hozta, aki felnevelte, akinek hála jár azért, hogy olyan ember lett, amilyen, és hogy így én is szerethetem.


És szerencsés vagyok, mert tanulhatok tőlük, hogy elleshetek mindenféle fortélyt, nemcsak a háztartásban, a konyhában, hanem az életben is. Most egy konyhai "trükköt" szeretnék megosztani veletek, amit nemrégiben leshettem el a párom anyujától. Már meséltem, hogy egy ideje rászoktam a házi tejre. Nincs is ennél jobb. Nemcsak, hogy nem drágább, de biztos lehetek benne, hogy friss, magyar termelők, magyar emberek terméke kerül az asztalomra. És aki vett már házi tejet, bizonyára tudja, hogy nem áll el hetekig, mint a dobozos, bocit nem látott, tejnek csúfolt lé. És ha már megsavanyodott, az embernek fáj a szíve kiönteni. Mit csináltak a régi öregek? A világ legegyszerűbb dolgát: felforralták, belehajítottak egy kis grízt, főzték pár percig, meghempergették pirított zsemlemorzsában, és megették. Bizony mondom néktek, nincs is ennél finomabb.
Lássuk hát a "hamis túrógombóc" hozzávalóit:
1 liter savanyú házitej
15 dkg búzadara (gríz)
pici só
vaniliáscukor
ízlés szerint cukor
vajon vagy olajon megpirított zsemlemorzsa,
tetejére tejföl+porcukor

Miután megfőtt a savanyú tejben a gríz, hagyni kell egy kis ideig, hogy megszívja magát a búzadara. Ha kicsit kihúlt, akkor vizes evőkanállal bele lehet szaggatni a morzsába. Én azonban egy picit "továbbfejlesztettem" a tudományt. Még meleg, folyékony állapotában beleszedegettem folpackkal kibélelt muffinsütőbe a masszát, és ott hagytam kihűlni, így szép, egyforma "gombócokat" kaptam.