Ma úgy alakult, hogy hirtelen és váratlanul be kellett ugorjak a nagynéniszerepbe. Nem készültem rá, a baba jött, a szülők viharoztak sürgősségi fogorvosi ellátásra. Nem mondhatom, hogy nem, izgultam... De Zsombor nagyon rendes gyerkőc volt, nézegettük kicsit a felhőket, szippantottunk párat a jó levegőn, és mély álomba merültünk. Egy órán át még a szomszéd fűnyirója sem tudta felébreszteni... :) Aztán egyszercsak kaptam egy mosolygós, kipihent babát, aki ismét rácsodálkozott a felhőkre, de ezúttal már nem érte be ennyivel. Heves karmozdulatokkal és némi hangjelzéssel adta tudtomra, hogy többet akar látni a világból, és azonnal vegyem ki a kocsiból. Igy aztán körbejártuk a kertet, megnéztük az autókat, a fákat, a házat, a kutyust... És annyira rendes unokaöcsik voltunk, hogy a piszkosmunkával is megvártuk anyát... :)
Ezúton is üzenem Zsombornak, ilyen rendes gyerek előtt bármikor nyitva az ajtó :) :) :)
