Boti az öt kilóval megvárta a tegnap estét, és bár reméltem, hogy duplázunk (ahogy illik, vagy ahogy szokás?), de nem fakadunk sírva így se... 62-es ruhát hord, a mérleg pont 60 centi, éppen végigéri. Két hónapos kora óta "beszél", nagyon nagy dumája van, be nem áll a szája, ha olyan kedve van a pihenőszékben a macinak is sztorizgat, ha komolyabb társaságra vágyik, sikongat egy kicsit, ha valaki bemegy hozzá mosolyog nagyokat és folytatja a csevelyt. Pelenkázás közben is mondja a magáét, hacsak nem nagyon éhes, mert akkor üvölt.
Mióta feladtam (másfél hónapja) az anyatejjel való erőlködést - értsd: cicizik amíg van mit, aztán a hiányzót kipótoljuk tápszerrel - a gyerek nyugodt, béke van, napirend van, tudom mikor éhes, mikor álmos, azóta tudok tervezni mondjuk néha ebédet főzni, vagy csak kicsit kitakarítani. Sok időm így sincs, de legalább Boti is kiegyensúlyozottabb és én is az vagyok.
Egyébként órát lehetne hozzá állítani, napközben két órát van ébren, egyet alszik, de szinte percre pontosan. Csak akkor nem, ha fáj a poci, ha front van, vagy ha nem veszem időben észre a jeleket: álmos. Ha túl fáradt sokkal nehezebb elaltatni.
Imád kint aludni, ha a jó kis murvás földutunk elringatja a fenekét... Ezzel nem is lenne baj, csak ha én őt riszálom, én nem pihenek és nem haladok a dolgommal.
Naponta hatszor eszik, 140 ml-eket. Az éjszakákat egész jól átalussza. Megfejthetetlen, hogy miért, de 4 és 6 között ébred. Mikor hogy, de mindig hatalmasakat nyújtózkodik, öröm nézni! Általában este 8-kor fürdünk (ahogy a mellékelt képen is látszik, végéri a kádat), 9 körül fektetem.
Két hete fedezte fel a kezét, és hogy szoros összefüggésbe tudja hozni a szájával :) Először az egész öklével próbálkozott, másnapra már csak arra lettem figyelmes, hogy hangos cuppogás jön a gyerekszobából... és pont mint a nagyok, rájött melyik ujjacskáját a legpraktikusabb szopogatni. Egyébként mióta tudja, nem nagyon csinálja :)
Két napja fedezte fel pelenkázás közben a keze árnyékát. Nem a kezét figyeli, mint általában a babák szokták, hanem játszik a saját árnyékával (legalább nem ijed meg tőle). A játékok még nem sokáig hozzák lázba, sokkal inkább csodálkozik rá új dolgokra: a szobájába frissen bevitt növényre, egy bögrére, a párna rojtjára.
Legutóbb pedig a mamától kapott új kardigánját vizsgálta hosszú percekig... lehet szeretni fog öltözködni? Ja, és kinőttük a pelenkázót is, de ügyesen és némi segítséggel megnagyobbítottuk, most egy darabig talán jó lesz.
És akármilyen nagy probléma van, ha berakom az overáljába pillanatok alatt megnyugszik és elalszik, de hogy mit fogok csinálni ha kinőtte, vagy ha 40 fok lesz, azt még nem tudom... A másik nyugipontunk az ablak. Imád bambulni kifelé az ablakon, főleg a pihenőszékében ülve, saját magát ringatva.
Viszont nem szeret(ett) hason feküdni. Napi max. 3x5 percet ha bírtam hallgatni az ordítását... Aludni hajlandó volt hason, de ébren kikérte magának. Pár napja viszont rájött, hogy talán nem is olyan borzasztó, és elkezdte nemcsak emelgetni, de tartani is a fejét. Még hamar elfárad, de láthatóan erősödik.
Kakilni se szeret, vagy nem tud... Azt mondják a hozzáértők normális, ha hetente egy van csak... Bevallom, amikor olyan büdiket pukizik, mint hat felnőtt csülkösbableves után, én a hőmérő után nyúlok... pedig nem hoz lázba dolog.
Összegezve: kedves, mosolygós, nyugodt, békés, megbízható, ügyes, okos, szép, tündéri három hónapos kicsi fiam van.
