Ha áram van...

...minden van? Tegnap reggel is épp úgy ébredtünk, ahogy minden nap. Túl voltunk a reggelin, az öltözködésen, amikor egyszer csak bevillant az agyamba: ÁRAMSZÜNET lesz. Aztán hirtelen elbizonytalanodtam, mert Barbi mesélte, hogy járt: felkelt, se kávé, se hajvasaló, se internet, se semmi - borzalom, képzeljem csak el, milyen pofátlanság reggel kikapcsolni az áramot. És elkezdtem kombinálni, hogy biztosan csak álmodtam... Nagy kapkodásban felraktam Botinak az ebédjét, 9 óra volt. Ha szerencsém van, még lesz időm összeturmixolni - gondoltam magamban. Este bekészítettem a mosást is, de már nem mertem elindítani a gépet, mert mi van ha, mégse lesz áram, ott ázik-gyűrődik majd a ruha a dobban? Eljött a 10 óra, gyerek kajája összeturmixolva - nagy baj nem lehet. És csak vártam, hogy mikor viszik el az áramot. Nem vették el. Délben sem, kettőkor sem. Na mondom, te Zsuzsi tényleg álmodtál csak. Amikor már kellőképpen úgy éreztem, hogy totál hülyét csináltam magamból, megtaláltam a  bedobott hivatalos értesítőt: 2013. április 4-én 11-14 óra között... stb... stb... No mégse mentek el nekem hazulról, micsoda szerencse. 

És itt jön a slusszpoén. Szokás szerint Boti reggel 8 óra körül csilingelő kis hangjával nagy dumálással társítva felébredt. Én álmosan, kócosan bebotorkálok a szobájába, és mondom neki: "Jó reggelt kicsi fiam, várj egy picit, anya lekapcsolja a lámpát, mert már elég világos van..." Alig hogy kimondtama: lekapcsolom, alig hogy nyúlok a kapcsoló felé, egyszerre huss, áram el... Néztünk egymásra csodálkozva, én és a lámpa, a lámpa és Boti, Boti és én.... 

Innen is csókoltatom az elmüt, alig 18 óra csúszást sikerült összeszedniük... nem is értem, minek az értesítő... 

Húsvét és kalács

Elmúlt a húsvét, mégis megosztom veletek az én jól bevált kalácsom receptjét, ami nem csak az ünnepi asztalon mutat jól, hanem finom is. Levim úgy fogalmazott, hogy lassan már olyan leszek, mint a pomázi pékség... mindent ugyanabból a tésztából készítek. Na de ha egyszer bevált? Miért is kísérleteznék mással? Szóval van egy jó kis kelt tészta, ami alkalmas kalácsnak, fánknak, buktának, aranygaluskának, és csak a fantáziád szab határt még minek. Én húsvétra készítettem kis "nyuszipogácsákat" belőle, és kakaóval töltött tulipánokat.

A recept pedig egyszerű, főleg, ha van kenyérsütőgéped!
Hozzávalók:
3,5 dl tej
2 evőkanál cukor
3 dkg élesztő
60 dkg liszt
csipet só
10 dkg olvasztott vaj vagy margarin
1 tojás

A langyos-cukros tejben megfuttatod az élesztőt, majd jól összedolgozod a többi hozzávalóval. Meleg helyen duplájára keleszted, és ízlés szerint megtöltöd. Ennyi az egész :)

A három napos húsvéti hosszú hétvége gyorsan elszaladt, sajnos az időjárás nem volt hozzánk túl kegyes, de mégis tartalmasan töltöttük. Szombaton kiállításon voltunk. Boti már jó korán felkelt, aztán a kocsiban bebubukált még egy fél órácskára. Barbiéknál ebédeltünk, és a gyereket látszólag le se lehetett lőni. 14 órakor indultunk el, és a kocsi monoton rezgésére pillanatok alatt el is aludt. Még arra sem kelt fel, hogy kiszedtem a gyerekülésből és átraktam a babakocsiba. Aztán gondoltam, hogy a kiállításon majd alszik egy jót... de olyan hangzavar volt, hogy pillanatok alatt felébredt. Rengetegen voltak, nagyon sokan kis gyerekkel, akik szaladgáltak és kiabáltak, de hát ez egy interaktív kiállítás volt, nem is lehet csodálkozni... Szóval Boti felébredt úgy 20 perc alvás után, és egy picit se mutatta, hogy álmos lenne vagy nyűgös. Minden érdekelte. Én elképedtem a 14 hónapos gyerekemen, és a mai  napig nem értem, hogy lehet ennyire JÓ. Alig aludt, idegen helyen volt, nyüzsi körülötte, és gondolná anyuka minden körülmény adott ahhoz, hogy hisztis-nyűgös-sírós gyereke legyen, és hála istennek, NEM :) Boti végnézte velünk a kiállítást. És még hazafelé sem aludt el a kocsiban. Persze este 8-kor már nem kellett neki altató, és nem kellett ringatni se. :)

Vasárnapra terveztünk egy kis szabadtéri programot, de mivel egész éjjel és egész nap esett, gyorsan lemondtunk róla.. Helyette volt nagy evészet (ivászat nem), és volt nagy kártyaparti. Mostanában nagyon rákaptunk a römire, és én nagyon élvezem. Nem mondhatnám, hogy tudok is játszani, mindenesetre ha néha sikerül nyerni, az nagyon nagy örömmel tölt el. És miután a tercek világából visszatérve már majdnem kaptunk levegőt is, Barbi nekiállt góóófrit sütni. Hiába, ez a húsvét se a fogyókúra jegyében zajlott. :)

Húsvét hétfőn, miután meglocsoltuk itthon Mamát, elindultunk Esztergomba, a másik Mamához. Útba ejtettük még Levi gyerekkori barátait, ahol már két gyerkőc is van. A kisebb fiúcska Botinál két hónappal fiatalabb és egy fejjel kisebb :) Mi "öregek" beszélgettünk egy kicsit, a gyerekek is egész jól elvoltak, pedig még sose találkoztak. Már majdnem ebédre értünk Rózsimamához. A szabadtéri programoknak ezúttal nem az eső állta útját, hanem a jéghideg szél. Hiába sütött a nap, borzasztó hideg volt, így hétfőn se történt más, mint ettünk, beszélgettünk és ültünk az autóban.