Kicsi fiam minden nap elkápráztat valami új produkcióval. Majdnem mindig örülök neki, de néha a sikítófrász kerülget. Nagyon gyorsan fejlődik, egyre ügyesebb, egyre több mindent elér, és egyre kevesebb akadály van a számára. 7 hónapos és 7 napos volt, amikor viharos sebességgel rástartolt a mama papucsára. Nem tudom miért, de nagy vonzalommal van a lábbelik, a fényképezők, a mobiltelefonok, a távirányítók és a laptopok iránt.
Beszéljenek helyettem a képek, és a videók:
Éppen csak elfordultam, hogy ráadjam az előkét, azt hittem még egy centit előre dől és arccal borul a földre, székestül. Szerencsére jó ez a kisszék :)
A mérleget is megszerelte simán :)
Nincs az az akadály, amit nem győz le mama papucsáért, hiszen ismeritek a mondást: "Csak a papucs ad erőt, és mindent legyőző akaratot!" :)
És bizony már a konnektorral is ismerkedik, viszont én jól ledugóztam, nehogy megrázó legyen az élmény!
Nem tudom ezt hogy ügyeskedte össze, a konyhában készitettem az ebédjét. Arra lettem figyelmes, hogy csendes nyöszörgést hallok. Nem sirt, nem esett kétségbe, mintha azt akarta volna mondani: "valaki jöjjön már, kicsit sz.rban vagyok..." Mielőtt ugyanezt eljátszaná a nyakával, erősen összekötöttem alul a két fogókát.
Versenyt kúsztunk anyával a fényképezőgépért :)