Hát ez nem pite...

...pedig dehogynem, ez pite a javából! Eredetileg almás, de gyakorlatilag bármivel töltheted, ami éppen idény, vagy amihez kedved van. 

Én most nem a gyertyát égetem két végéről, hanem a pitém lett kicsit "kétszínű". Történt ugyanis, hogy kaptunk tegnap Levi nagynénjétől egy nagy kosár cseresznyét, amivel kezdeni kell valamit. Megpucoltam egy kilónyit (mire kimagozódott lett belőle 75 dkg), és úgy éreztem, kevés lesz a fél kiló lisztből készült tésztához. Gondolkodóba estem, de kétségbe egy percig se. Szeretjük mi a túrós pitét is, és éppen volt is a hűtőben negyed kiló. Aztán azon tanakodtam magamban, hogy nincs két kis tepsim... így készült el egyben a kétszínű pite, mert hát mi baja lehet a cseresznyének ha találkozik egy kis túróval, avagy fordítva? De hogy azért annyira nagyon mégse legyen egyforma az egyben sült kétféle pite, így a cserkósra rács került, a túrósat pedig teljesen befedtem tésztával. Nehéz eldönteni melyik a finomabb... ha cseresznyéset eszek, kell utána egy kis túrós is, a túrós után pedig olyan finom a cseresznyés... egy kis falat jobbról, egy balról... :)

És íme, a kedvenc almáspitém receptje, melyből most csak a tésztát csináltam meg: 

25 dkg margarint morzsolj el 45 deka liszttel, gyúrj hozzá 12 deka cukrot, 1 vaniliáscukrot, 1 sütőport, fél citrom reszelt héját és levét, csipet sót, egy egész tojást, valamint egy fehérjét, a sárgáját tedd félre a megkenéshez, 1-2 evőkanál tejfölt, attól függően mennyit vesz fel, egy könnyű, lágy tésztát kell kapj. Ha simára meggyúrtad, vedd kétfelé és pihentesd hűtőben, kb. 30 percet.

Amíg a tészta pihen, másfél kiló almát hámozz meg, és a nagylyukú reszelőn reszeld le. A recept szerint ki kéne csavarni, én nem szoktam. 

Kivajazott-lisztezett tepsibe nyújtom a fele tésztát, úgy, hogy legyen egy kis pereme, vizes kézzel belesimogatom a tepsibe. A fele almát ráegyengetem, megszórom 1 vaniliáscukorral, fahéjjal, citrommal, és egy kicsi cukorral. Erre teszem a másik fele almát, és erre is szórok vaniliáscukrot, fahéjat, stb... Végül a kinyújtott tésztát a sodrófa segítségével ráteszem az almára, tojással megkenem, villával megszurkálom, előmelegített sütőben 10 percig 200 fokon, majd 160-170 fokon további 40 percig sütöm.

Pünkösd

"Tudjátok mit ünneplünk Pünkösdkor" - tette fel ezt a nagyon egyszerű kérdést az én drága barátnőm. És persze, hogy zavarba jöttünk mindannyian... Pedig jártunk hittanra, meg vagyunk keresztelve, bérmálva... illenék tudni. Legyinthetünk, hogy ugyan, mikor volt az már. De mégis, valahogy az általános műveltséghez tartozó kérdés, és kéne tudni a választ. Én hebegtem valami olyasmit, hogy "Krisztus mennybemenetelét", de inkább kértem volna telefonos segítséget, vagy hogy a gép vegyen el kettőt a lehetséges válaszokból. Bevallom, utánaolvastam kicsit, mert nem hagyott nyugodni saját "bunkóságom". Valószínűleg egy életre megjegyeztem, hogy pünkösd a Szentlélek kiáradásának ünnepe, melyet a húsvéttól számított 7. vasárnap és hétfőn ünnepelünk. Mondjuk azt még mindig nem értem, hogy ha húsvét Jézus halálának, illetve feltámadásának emlékezete, akkor miért nem egy fix napon "ünnepeljük", de lehet ezt is nyugodtan az én tudatlanságom számlájára írni. 

Pünkösd ide, pünkösd oda, nagyon tartalmasan töltöttük a két napot. Vasárnap Seholszigeten voltunk, hétfőn pedig a szentendrei skanzenban. Szuper jó volt mindkét nap :)

 ************

Ha végre itt a nyár...

...és meleg az idő - lehetne ez az apropója a bejegyzésnek, de nem meleg az idő. Még jó, hogy nem raktam el a gyerek overálját, most is abban szuszókál az erkélyen. Ebben a búbánatos őszben nincs is kedve kidugni az embernek az orrát, pláne ha az még folyik is... Mint ahogy szegény fiam taknyos pár napja, így aztán se nem alszunk, se nem játszunk odakint. 

És furcsa, de ha Boti meghallja az "anyu öltözik, az apu ideges" részt, mindjárt sokkal jobb étvággyal nyomja befelé a főzeléket. Pedig nálunk ez általában fordítva szokott lenni, én vagyok az ideges fajta. 

Volt pár jó napunk, május elsején Visegrádon voltunk, előtte hétvégén csak kiszaladtunk a közeli szurdokba sétálni egy kicsit, aztán meglátogattuk a velencei barátainkat is. Teszek fel pár képet, hogy lássátok: milyen nagyon jó is volt nekünk :)

Elsőként a Dera-patak szurdokvölgye, ez április utolsó hétvégéjén készült, csak úgy spontán kiszaladtunk, szerencsére nekünk nagyon közel van, kocsival 10 perc. 

Ugyanezen a hétvégén, vasárnap, szintén spontán fogtuk magunkat, és megnéztük a Csillaghegy és Üröm között fekvő Róka hegyi kőfejtőt. Izgi volt, a terepviszonyok is, meg az is, hogy majdnem eláztunk... 

Május 1-én Visegrádon voltunk. Iszonyú tömeg volt, már délelőtt 10 órakor alig volt parkoló, és ahogy kiszálltunk a kocsiból, a piknikezők tűzgyújtási szokásait is megérezhettük: volt aki vizes fával próbálkozott, ez leginkább jól füstölt, aztán láttunk kis gázpalackos megoldást is, klasszikus faszenes grillezőkkel is találkoztunk, aztán volt, aki szivargyújtós ketyerén sütötte a kóóbászt, de a szagokból ítélve volt olyan is, aki petróleummal, vagy nitrohigítóval próbált tüzelni... Szerencsénk volt, mert a füvészkertben szinte alig találkoztunk emberrel, csend volt, nyugalom és béke - amiért az ember kimegy a szabadba. 

A Bertényi Miklós Füvészkertben fotózott virágokból egy csokorra való: 

Délután kimentünk Józsi papához Dunabogdányba. Boti nagyon gyorsan megtanulta, hogy a vízbe dobott kő jól buttyan... szinte le is bontotta a papa tavát, mert amit ért követ, legyen az kicsi vagy nagy, bedobálta a vízbe. De tud rá haragudni bárki is??? 

Május 4-én Velencén voltunk. Gyönyörű idő volt, Rita isteni lángost sütött, a gyerekek tüneményesek (mint mindig), kár, hogy ez sem tart örökké... :)

Május 11-én az összes rémhíresztelésnek ellenállva kimentünk a Hungaroringre. Mondták, hogy esni fog, zuhogni, mennydörögni... Aztán hallgattam Barbi aggódó intelmeit, miszerint az egy betondzsungel, nem lesz egy hely, ahová elbújhattok a nap elől, vagy az eső elől, nem lehet bevinni egy korty vizet se, szerencsére nem jöttek be. Vittem a piknikkosarat, tele kajával, magunknak is, Botinak is. Megnéztük az Alma együttes koncertjét, bár nem mondhatnám, hogy a gyerek oda volt tőlük... Mondhatni  közömbös volt, viszont az Irigy Hónaljmirigyet nagyon bírta. Imádta a motorokat, a rendőrautó szirénájától viszont félt. Felültettük egy rendőrmotorra, amin olyan jól érezte magát, hogy az Echo TV fel is vette, és be is került 2 mp erejéig az esti híradóba...