Olyan régen főztem Nektek, hogy a mai ebédemet úgy döntöttem megosztom Veletek. Régóta készülök puliszkát csinálni, meg is vettem hozzá a kukoricadarát (már majdnem le is járt a szavatossága), és régóta vágyom egy kis dödöllére is. Szombaton viszont mákos kalácsot sütöttem, és ez csak azért kapcsolódik a történethez, mert szükség volt 8 deka olvasztott vajra és 125 ml (mióta Botinak tápszert csinálok érdekes mód csak milliliterben tudok gondolkodni) forró tejre. Gondoltam én, ha a vajra nem vigyázok odakap, majd felolvad a tejjel együtt. Ahogy kell, felraktam melegedni, és közben bibelődtem valami mással. Pár perc múltán ránézek a tejre, látom ám, hogy összetúrósodott... hajajajj, ez igy nem lesz jó. Ott álltam a tűzhely felett, hogy mit csináljak én ezzel a szerencsétlen túrós vajjal, mert kidobni sajnáltam, nem is a kb. 200 forint miatt, hanem az elv miatt, amit már pici lány korom óta belém neveltek: ételt ki nem dobunk. És mióta házitejet használok, a tej nem megromlik, hanem megsavanyodik, ami viszont nem rossz, csak nem mindenbe jó. Szóval beindult kreativ fantáziám, és nagy hirtelen öntöttem az egész vajastúrós trutyiba még egy kis vizet, dobtam bele sót, meg egy adag kukoricadarát (azon az elven, ha a puliszka jó túrósan, hát miért lenne rossz, ha benne van). Jól elkevertem, főtt egy kicsit, majd letakartam, kihűlt és beraktam a hűtőbe, hogy majd lesz belőle valami (max. a kutya megeszi, akkor se dobjuk ki az ételt).
Már tegnapra összeállt bennem a kép, hogy mi lesz szegény darából (még ekkor sem voltam biztos benne, hogy nem Inezkutya fogja megenni a végén). Megpucoltam két szép friss hagymát (a kertből), összekockáztam egy paprikát, felapritottam 3 gerezd fokhagymát - ezt az egészet olajon, sóval-borssal megdinszteltem (kb. egy deci vizet öntöttem alá). Amikor már megpuhult a hagyma, tettem bele pirospaprikát és egy kis házi paprikakrémet (ha nincs a pirosarany is megteszi), még egy kicsit rotyogtattam, és vizes evőkanállal galuskaformákat szaggattam a puliszkából. Jó öt percet főztem még letakarva, majd lezártam a gázt és hagytam egy fél órát, rendesen járja át a galuskákat a hagymás dödölleszaft. Már csak az ételem nevével volt bajom, de mire megettük anyuval, meg is lett: a DÖDÖlle és a puliSZKA keresztezéséből. 