Amit dében raktak,estére leomlott
Össze tanakodott tizenkét kőműves
Falat megállítni,hogy lesz lehetséges...
- így szól a ballada... hogy aztán az én madaraim tanakodnak-é, azt nem tudom, mindenesetre a rozsdafarkúak úgy tűnik három év után feladták... Emlékeztetőül az ő történetük itt olvasható, és még csak annyit hozzá, hogy miután idén is jöttek háztűznézőbe, nagyon gyorsan lekaptuk a fészküket, nehogy eszükbe jusson megint idekölteni, hogy aztán mást se csináljak, mint szedegessem előbb a lepotyogó ágacskákat, majd a lepotyogó tojáskákat, aztán pedig a lepotyogó madárkákat. Szóval a ház keleti felén lévő rozsdafarkúak elköltöztek, nem messzire, mert sokszor hallom az éles csattogásukat, a minap éppen egy macskával kacérkodtak, vicces volt, ahogy tisztes távolból szó szerint idegesítették micit.
De hogy ne maradjunk madaraktól és bosszankodástól mentesek, pár napja a ház nyugati felére "költözött" be egy galambpár. Túlbútorozott elméjük nincsen, és a gerendára se nagyon tudtak bebútorozni, mert az a 15 centi széles, 30 centi hosszú kiálló fadarab pont arra jó, hogy amit rátesznek, az első libbenő szellőre lepotyogjék. Galamburam nem rest, hordozza bőszen a fészeknekvalót, amit galambasszonyság igazgat, szélkirály (meg a gravitáció) elintéz. Hogy a galamb ostobaságát mi sem mutatja jobban, nem ám a fészek alatt 5 méterre lévő, lepotyogott ágakat próbálják újra rakni, ők elmennek messzire, és máshonnan hozzák az épitőanyagot. Bár lehet úgy gondolják, ha egyszer leesett, biztos az ággal van a baj?
Aki ismer, tudja, hogy szeretem az állatokat, de most valahogy mégis úgy érzem, jobb lenne, ha ezek a szerencsétlenek keresnének valahol máshol fészkelőhelyet maguknak. Nem csak azért, mert fizikai képtelenség lesz a tojásnak megmaradni azon a pár centi vízszintes placcon (lelki szemeimmel elképzeltem, ahogy a tojásban egyensúlyoz a kis fióka, még egy centim van balra, most óvatosan jobbra visszagurulok anyu segge alá), hanem azért is, mert nem szeretném, ha a nyakamba pottyantana a drága papa vagy mama. Vessetek meg, de arra gondoltam kibillentem galambanyut a komfortérzetéből, és időnként kicsit megzavarom az idillüket. Tudom, nem ildomos beleszólni a természet rendjébe, de az én házam, az én váram alapon úgy gondoltam, ha ők lőnek, hát lövök én is... Nem, nem sörétessel, borétossal... időnként kilövök egy parafadugót a galamb irányába, csak úgy lazán, némi lelkiismeretfurdalással társítva. Talán rájönnek, hogy nemcsak hogy a fészekrakás nem sikerül, de még csak szívesen se látják őket, és elköltöznek. Remélem nem messzire, mondjuk a ház előtt lévő diófára.
u.i.: most mondja édesanyám, hogy reggelre egy tojás a földön placcsant... lehet ezt csak galambanyu nem vette észre és kotlik ügyesen a nagy semmin?
u.i.: most mondja édesanyám, hogy reggelre egy tojás a földön placcsant... lehet ezt csak galambanyu nem vette észre és kotlik ügyesen a nagy semmin?
