Visszaszámlálás: +1 nap

Este már azt hittem, lesz valami... háromóránként szaladtam pisilni. Aztán mégse, semmise. Kicsit feszülök csípőtájékon, és estére úgy éreztem keményedik a pocim is, de már azt sem tudom, hogy pszichésen beszélem be magamnak, vagy tényleg.

Aztán délelőtt úgy gondoltam, hogy ráérünk a ctg-vel, ebédeljünk meg szépen, hátha akkor a gyerkőc kicsit aktívabb lesz. Tévedtem. Pedig megettem egy fél tábla csokit is... esküszöm ezért fogok elhízni, mert amit én összenassolok a nyomorult ctg előtt, annyit nem nassoltam a terhességem nyolc és fél hónapja alatt összesen. No sikerült pont ebédidőre odaérni, várni fél órát, mire sorra kerültünk. Persze gyerek nem csinál semmit.... Hiába a hideg üdítő, a fél tábla csoki, az ebéd... De egyébként arra is lettem figyelmes, hogy ha én függőlegesben vagyok, akkor nem aktivizálja magát. Na mindegy, ügyeletes orvos elfogadhatónak minősítette az eredményt, és nem kellett megismételjük a tortúrát...

Elintéztem ma a családi adókedvezményes papírt is a tv-ben. Most először jártam úgy, hogy az egész hatalmas parkolóban egy darab hely sem volt... Amíg még dolgoztam, általában mindig maximum félig volt a parkoló. Akartam Edebácsinak egy pocakos nagy puszit nyomni, de nem mertem bemenni a világító "csend adás" tábla miatt... Belegondoltam, hogy a dunában ez mennyire nem zavart... ott otthon voltam...

És persze nem bírok magammal, harmonikakalácsot kellett süssek, mondván nehogy tönkremenjen az élesztő...

És készen van a kacsa is, remélem anyum elmegy neki keretért a négybetűs svéd áruházba, valamelyik férfinép meg fúr egy lukat a falba, szögnek... :)

Visszaszámlálás: 0 nap

CTG... már ha meghallom, ha eszembe jut, stresszelem magam. Eddig még minden héten dupláztunk... Először terhesgondozó, kávé-csoki-kaja, piszkálás... gyerek csak alszik, és közben szépen ver a szívecskéje úgy 140-et percenként, ahogy kell... de ez kevés a boldogsághoz, ficánkolnia kéne... A használhatatlan, ámde legalább fél órát igénybe vevő vizsgálat után irány a szülészet, lelet orvos kezébe ad. Orvos elképed, megkérdezi: "evett-ivott kismama???"... persze... kismama mindent elkövet, de a gyerek délután 2 előtt füle botját nem mozdítja semmire se. Ettől függetlenül orvos elküld: egyenigyon... (dínomdánom)... és ha sikerült felpiszkálni a csöppséget, jöjjön vissza, CTG-re tesznek újra. Hurrá. De legalább nem engednek el, míg meg nem bizonyosodtak róla, hogy minden rendben. Ma is így jártunk. Terhesgondozóból kifelé jövet mondtam anyunak, hogy ebből ismétlés lesz, meglásd... Most a változatosság kedvéért még flowmetriára is elküldtek, ahol kiderült, hogy "lényegesen kevesebb a magzatvíz a normálisnál" (de legalább rendesen áramlik a vér). Na képzelhetitek a kismamát, nem elég neki, hogy alig mocorog a gyerek, hogy nem képes egy normális CTG-t produkálni, még ez is. Doktornő közli, hogy a héten meg kell szülessen a gyermeknek... Hát igen, meg kéne, ideje lenne, de a kismama csak annak örülne, ha rábízhatná a csemetére, jöjjön, amikor Ő érzi úgy, hogy eljött az ideje. Addig is, minden nap CTG (ha így folytatjuk, statisztikailag minden nap két CTG), és kétnaponta flowmetria... Végülis nincs már semmi dolgom, a babaszoba kész, miért is ne ülhetnék fél napokat a terhesgondozóban és a szülészeten? Egyetlen fontos dolog van most csak, hogy Botond egészségesen világra jöjjön, remélhetőleg önszántából!

Visszaszámlálás: 1 nap

Pihenős, alvós, tévénézős, hímezős, kutyasétáltatós, nyugis, békés, várakozós vasárnap - így vagyunk. És még egyelőre úgy tűnik Botondnak esze ágában sincs világra jönni. Bízom benne, hogy minden rendben van vele odabent, és piszok jól érzi magát, ezért nem akaródzik neki kibújni. Ha meg olyan, mint az apja, akkor pontos lesz... Levi se késik soha, mindenhol ott van időben! És különben is, holnap lesz a dédiszülők 62. házassági évfordulója, lehet kivárja a nagy napot?

Holnap... találka a dokinénivel és okosabbak leszünk.

Visszaszámlálás: 2 nap

Tegnap nagy-nagy keretezésben voltam este. A két elkészült babás keresztszemes nyerte el végső formáját, ilyenképpen:

Ahogy egymás mellé tettem őket, jöttem rá, hogy jó-jó ez így, de olyan túl barna... csak meg kéne csináljam még a kis kedvenc színes biciklis kacsátot, őtetet:

Bele kell húzzak, bár tegnap este óta egész jól haladok. Mondjuk nagyon mást se csináltam... Mert hát akinek olyan jó dolga van, hogy a barátnője süt-főz rá... az üljön csak nyugton a fenekén, és élvezze a várandóssága utolsó napjait...

Apropó utolsó napok. Levikém elment osztálytalálkozni. Nincs is ezzel gond, megbeszéltük, ha bármi van, fél órán belül jön... Anyum kitalálta, hogy akkor ő délelőtt megy el csavarogni, nehogy egyedül maradjak délután... Mondtam, hogy jönnek Barbiék, úgyhogy nem kell túlaggódni, valaki lesz velem. De hát különben is, nem esik ki az a gyerek olyan hipphopp... nem kell engem őrizni. A vége csak az lett, hogy Barbiék se jöttek, anyu is elment, és még a kutyát is vitte... Na mondom a nagy túlaggódásnak az lett a vége, hogy "még a kutya se vigyáz rám..."

És a végére még egy kép, ha valaki ért hozzá, megmondhatná, hogy "leszállt-e" már a hasam... Csak hogy tudjam mire készüljek :)

Visszaszámlálás: 3 nap

Megkértem anyumat, hogy takarítsa ki a zuhanyfülkét, mert lassan nem lehetett kilátni a vízkőtől... neki is esett, majd tiszta pánikban és lelkiismeretfurdalások közepette közölte, hogy tönkretette a kabint, és hogy ő nem is tudja, hogy történt, de szétesett az egész... és most mennyire rosszul érzi magát, és a többi.... Szegénykémet próbáltam megnyugtatni, hogy ez ilyen szétesős fajt,a és hogy ne aggódjon, mert ha én húzom be az ajtót, akkor nálam is kihullik a csavar, és majd jön Levi és megcsinálja. Az mindenesetre nagyon gáz, hogy öt évre terveznek már szinte mindent, aztán vegyél újat...

No miután túlestünk ezen az ijedelmen, anyum kitalálta, hogy ő elmegy abba a bizonyos négybetűs svédbútoráruházba. Hohohó, de jó ötlet, mert nekem is kéne onnan egy kis ez+az... Példának okáért a hálónkba megvehetném azt a tükröt, amivel szemezek kb. egy éve, nézhetnék képkeretet a babaszobába a keresztszemeseknek, lecserélhetném a lötyögős-lecsapódós wc-ülökét, és hazafelé jövet bemehetnék az ázsiacenterbe jó kis jázminrizsért. Ezekkel a tervekkel indultunk neki, és azt hiszem mondhatjuk, hogy sikerrel is jártunk.

Szegény Leventém meg előbb ért haza, mint mi. Már kezdett bepánikolni, hogy anyum se sehol, én se sehol, hát csak nem mentünk el szülni szó nélkül??? Öcsém meg rácsodálkozott, hogyhogy vezetek még? Hát már miért ne vezethetnék? Nem vagyok beteg, nincs nekem semmi bajom, csak gyereket várok!

Ja, és hívott a doktornéni, hogy ugye szerdát beszéltünk meg? Mondtam, hogy igen. De hogy nem tudnék-e hétfőn menni, mert rengeteg szabadsága van, és elküldték... Nem mertem rákérdezni, hogy de akkor velem mi lesz, ha mondjuk csütörtökre dönt úgy a gyerkőc, hogy meg akar érkezni...? Ha hétfőig se bújik elő Botond, azért csak megkérdezem....

Visszaszámlálás: 4 nap

Kellemes sms-re ébredtem 7.50-kor: számlaőr, beérkezett utalás... hm... nem vártam, nem tudom mire fel kaptam az mtva-tól pénzt, de hát csak nem kell visszautaljam. Azon gondolkodtam, milyen jó lenne minden nap ilyen sms-re ébredni.... álmodik a kismama.... :)

Még mindig tart a sárgabaracklekvár utáni kívánósságom. Barbi istenifinom káposztaleveskéje után mi is lehetne jobb második, mint egy kis Rózsika dédimamaféle lekváros palacsinta. Neki is feszültem az üvegnek, de nem akarta megadni magát. Pedig küldtem a kupak alá levegőt is. Anyum is küzdött vele... Gondoltam én, mégse kellett volna elhozni az utolsó két üveggel... Aztán csak-csak kifárasztottuk ketten, és hozzájutottunk az isteni finom.... birsalmalekvárhoz... :) Na mondom, ezért nem akart ez kiszabadulni, ő tudta, hogy a lelkem mélyén nem őt akarom megenni.

Horoszkópügyileg nagyon érik a vízöntőség, aminek szintén örülök/nék, azt hiszem elmondhatom, hogy szeretem a vízöntőket, és csak aszerint a nagyon pici szerint, amit utána olvastam is úgy érzem, jobban járunk egymással, ha nem bak lesz a csemete. És hogy minden szempontból határeset a gyerek, mi sem bizonyítja jobban: ha "hihúzzuk" január 23-ig, a kínai horoszkóp szerint sárkány lesz, mint az anyja... :)

Visszaszámlálás: 5 nap

Még mindig káposzta... Ezúttal Barbibarátnőmnek hála, tegnapelőtt hozott paradicsomoskáposztát, az volt tegnap és ma az ebéd, bundáskenyérrel. De hogy mára se maradjak káposzta nélkül, kaptam tőle korhelylevest, ez lesz holnap az ebéd, ma vacsorára pedig rakott savanyúkáposztát ettünk. Már gondolkodtam azon, hogy ha ennyi káposztát eszik a gyerek odabent, hát biztos nem lesz baja tőle idekint se :)

És végre oda tudtam adni az én gyönyörűséges koszorúslányom anyukájának az esküvői fényképeket. Hihetetlen, hogy nyár óta nem találkoztunk... És van már babamérlegünk is, hála Ritáéknak, úgyhogy nagyjából mostmár tényleg minden készen várja Botond érkezését!

Keresztszemezésileg azt hiszem most feladom egy kicsit. Nekiálltam egy "házi áldásnak". De cirka méter-szer-kettő lenne a mérete, amit enyhén túlzónak találok... Levinek meg nem tetszik, hogy fekete anyagom van csak, tehát még azt hiszem most hagyom abba...

Aztán akartam még hímezni egy fityegőt a kocsiba, "BABA AZ AUTÓBAN" felirattal, de valószínűleg ez is az értelmetlen-kategória lenne... annyira le van sötétítve az ablak, hogy a kutya nem látná. De akkor mit csináljak? Szerintem holnapra marad a ruhák szortírozása.... ha nem megyünk szülni :)

Visszaszámlálás: 6 nap

...vagy mégse hat? Ma voltunk a doktornéninél, aki jövő hét szerdáig "látni se akar"... Persze a ctg-nek megint neki kellett futni még egyszer, evés-ivás-piszkálás-brügettyűzés... No de a lényeg: azon túl, hogy lusta a gyerekem (főleg délelőtt), minden rendben van vele! Egyébként ma töltöttük be a 39. hetet.

Vettem ma függönyt is, a szép új hálónkba. Levi nélkül. Lehet hiba volt, nincs tőle nagyon oda, pedig barna, meg fehér - csak azért, mert olyat akart. No de majd megszokja. Nekem tetszik, és legalább egy vagyonba se került.

Azon tipródom, hogy ha van még egy hetem, lehet neki kéne állni valami keresztszemes projektnek. Muszáj csinálnom valamit, bár lehet szerencsésebb lenne, ha nekiállnék a ruháimat átszortírozni. Bár az új szekrényekbe még nem merek bepakolni, még mindig nagyon "újillat" árad belőle, utálnám, ha a ruháim átvennék a szagot.

Furcsa ez a költözködés, rendszerint még a régi hálóba indulok el, ha át akarok öltözni, és Levi is tegnap este először ide jött... mikor nem találta az ágyat jött rá, hogy rossz helyen jár...

Visszaszámlálás: 7 nap

A tegnapi átvirrasztott/átfuldokolt éjszaka után úgy döntöttem, most végre aludni akarok. És mivel Leventém "otthon" aludt Esztergomban, dönthettem: dolgozószoba-kanapé, nappali-kanapé, vendégszoba-nagyonkényelmetlen-hátfájástokozó-kinyithatóágy, vagy gyerekszoba. Gondoltam aludjunk akkor Botonddal végre az Ő szobájában! Nem mondhatnám, hogy nyugalmas éjszakánk volt. Minden kis frincfranc neszre felriadtam, én, aki egyébként úgy alszom, hogy ágyút lehet döngetni a fülem mellett... Nem is tudom nevezhetem-e rémálmoknak, de éjjel legalább háromszor megszültem - egyedül- álmomban a gyerekemet... Dolgozik valami tudatalatti már nagyon... Mondhatni reggel 6 és fél 10 között sikerült összefüggően és nyugodalmasan pihenni, addig csak vergődés és forgolódás és a (rém)álmok.

Tegnap este beszélgetünk Levivel. Meséli, hogy meghalt a középiskolai osztályfőnöke, és hogy a temetés kapcsán osztálytalálkozót szerveznek a volt iskolatársai, és hogy én mit gondolok, mit mondjon, tud-e menni... Mosolyogva mondtam neki: "Drágám, tőlem nyugodtan mehetsz, de kérlek beszéld meg a fiaddal is!" Izgalmas napok ezek, olyan érzés, mint amikor utazol, össze vagy pakolva, várod a taxit, hogy kivigyen a reptérre... Csak éppen most fogalmam sincs, mikor indul a járatom :)

Visszaszámlálás: 8 nap

Első éjszaka után vagyunk a szép új hálószobánkban. Azon gondolkodtam, hogy ugyan itt lakom már vagy hat éve, de még nem aludtam a lakásnak abban a helyiségében... hm... Fura is volt. Nem is találtam nagyon a helyem, hiába volt az ágy a régi és kényelmes, hiába szuszogott mellettem a férjem, leginkább úgy éreztem, mintha valahol messze földön lennék egy szállodai szobában. Értitek ti ezt? Aztán a bajt csak tetézte, hogy elkezdtem fulladni, valószínűleg a friss bútor, friss és büdös és vegyszerekkel teli szagától... Nesze neked allergiás asztma....

Aztán átrendeztük kicsit a gyerekszobát is. Kétszer is, mert így nem tetszett:

Végül így lett, és azt hiszem maradni is fog,

némi apróság hiányzik még: Beustól kapott kis éjjeli fénynek kéne helyet találni és felfúrni. De amíg nem tudom hol lesz igazán jó helyen, nem akarok fúrni. És talán a pelenkázó környékére is át kéne gondolni valami világítást, mert ugyan a lehető legfényesebb helyen van az asztal, amíg világos van kint, de mihelyst lemegy a nap, pont a hátam mögül kapok majd csak fényt, amit pont el is fogok takarni.

Áttakarítottam a kiságyat, beüzemeltem a légzésfigyelőt, felhúztam az ágyneműt, és megküzdöttem a baldachin nevű találmánnyal is. Nézzétek milyen csalogatóan tündéri:

Egyelőre letakartam egy lepedővel, ne porosodjon, mert ugye papírforma szerint van még nyolc nap, plusz a kórházi tartózkodás is, akár... Ki tudja... Az biztos, hogy negyed óra, fél óra fizikai aktivitás után úgy érzem magam, mint akinek lemerült az eleme... Nem vagyok rosszul, nem fáj semmim, csak épp minden egyre lassabban megy, minden egyre "terhesebb". Felmostam a lépcsőházat, 10 perc, kipihenni a fáradalmakat fél óra... Nem is tudom mi lenne velem anyukám nélkül. Na ő amilyen kicsi, annyival több energia van benne, úgy kellett ma könyörögni, hogy álljunk le, elég ennyi mára, majd holnap lemossuk az ajtókat, felmosunk, stb... És nem hagyhatom ki a felsorolásból az én drága Uramat se, férfiakat megszégyenítő módon kezeli a porszívót, velünk volt, pakolt, szortírozott, na egy szónak is száz a vége: büszke vagyok a családomra! És akkor még öcsimről nem is esett szó, jött, amikor bútort kellett tologatni, amikor villanyt kellett szerelni, itt volt,.. Nem tudom mondtam-e már: szeretem őket :)

Visszaszámlálás: 9 nap

Sokan mondják, hogy babavárással együtt jár a fészekrakási ösztön beindulása. Hát nálunk ez már augusztusban elkezdődött, amikor nekiálltunk a gyerekszobát festeni. Aztán folytatódott is, szépen apránként berendeztük Botond szobáját. De erről majd holnap, bővebben.

Ma, vagyis már tegnap, a saját hálószobánk érte el - mondhatni - végső állapotát. Hosszas tervezgetésnek, és Levi unokatesójának hála, ma éjszaka már a szép új hálószobánkban töltjük az éjszakát... már csak függöny kell, meg takaritani kell, meg belakni kell....

Hát igy:

Ja, az ágy adott volt, ahhoz választottuk a bútorlapot, végülis a tetőtér is adott volt, a helyet legjobban kihasználandó terveztük a bútort. Csak megszokjuk :) :)

Visszaszámlálás indul: 10 nap

Még 10-et kell aludni, és itt lesz Botond, ha nem jön előbb, vagy később... ki tudja? Szerintem csak Ő! De bizunk benne, hogy tudja a dolgát :)

Tegnap éjjel már nyűgös voltam, hogy csak a hidegfrontnak köszönhetően, vagy a babának is, azt nem tudom. Levi nem aludt jól, állitólag horkoltam - nincs kizárva... De mivel ő vergődött mellettem, én is nyugtalan voltam. Aztán befeküdt az én helyemre, és ő is horkolt... Gondoltam nem velem van a baj, hanem az ággyal... :)

Aztán felkeltünk, bevásároltunk. Főztem. A napokban káposztát-káposztával, ma karfiolt karfiollal... A szoptatás alatt ugyanis ezek tiltólistások... Tegnapelőtt káposztástészta volt, tegnap kelkáposztafőzelék, ma karfiolleves és csőbensült karfiol. A napokban még tutti előszedem a karácsonyról lefagyasztott székelykáposztát is...

Mint a szél, olyan viharos sebességgel telnek a napok. Izgalmas napok, várakozással teli napok!

38. heti helyzetjelentés

Mondhatni célegyenesben vagyunk. Két hét, és ha tartja magát a babóka a papirformához, akkor a kezünkbe foghatjuk. Nem tudom milyen gyerkőc lesz, csak azt tudom, hogy most rettentő lusta és szégyenlős. Már az ultahang-vizsgálatok során is bújócskát játszott velünk, most a ctg-nél is próbálgatja az idegrendszerem. Hiába eszem, hiába iszom, ma például a vizsgálat előtt megittam két napi kávéadagom, mézeskenyeret reggeliztem..., és semmi. És hiába a telihold, és hiába a frontok, őt délelőtt hagyjuk békén aludni... Mondhatjuk, hogy az egész napot a szülészeten töltöttük, mert egyrészt baromira elfoglaltak voltak a dokik, az összes szülőszoba foglalt volt, másrészt tömve volt a terhesgondozó is, nekünk meg ismételni kellett a ctg-t, mert a fiatalember képtelen volt arra a 20 percre kicsit aktiválni magát... hiába csoki, hiába kávé, hiába rázkódás, hiába brügettyűzés.... Még szerencse, hogy az ultrahang szerint rendben van minden. Mégis mennem kell holnap reggel ismét ctg-re, és fogalmam sincs mit csináljak, hogy ne menjen rá az egész napom, és az idegrendszerem...

Ja, és 3170 g a becsült súlya, ami mondhatni nagyon jó!