A tegnapi átvirrasztott/átfuldokolt éjszaka után úgy döntöttem, most végre aludni akarok. És mivel Leventém "otthon" aludt Esztergomban, dönthettem: dolgozószoba-kanapé, nappali-kanapé, vendégszoba-nagyonkényelmetlen-hátfájástokozó-kinyithatóágy, vagy gyerekszoba. Gondoltam aludjunk akkor Botonddal végre az Ő szobájában! Nem mondhatnám, hogy nyugalmas éjszakánk volt. Minden kis frincfranc neszre felriadtam, én, aki egyébként úgy alszom, hogy ágyút lehet döngetni a fülem mellett... Nem is tudom nevezhetem-e rémálmoknak, de éjjel legalább háromszor megszültem - egyedül- álmomban a gyerekemet... Dolgozik valami tudatalatti már nagyon... Mondhatni reggel 6 és fél 10 között sikerült összefüggően és nyugodalmasan pihenni, addig csak vergődés és forgolódás és a (rém)álmok.
Tegnap este beszélgetünk Levivel. Meséli, hogy meghalt a középiskolai osztályfőnöke, és hogy a temetés kapcsán osztálytalálkozót szerveznek a volt iskolatársai, és hogy én mit gondolok, mit mondjon, tud-e menni... Mosolyogva mondtam neki: "Drágám, tőlem nyugodtan mehetsz, de kérlek beszéld meg a fiaddal is!" Izgalmas napok ezek, olyan érzés, mint amikor utazol, össze vagy pakolva, várod a taxit, hogy kivigyen a reptérre... Csak éppen most fogalmam sincs, mikor indul a járatom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése