Este már azt hittem, lesz valami... háromóránként szaladtam pisilni. Aztán mégse, semmise. Kicsit feszülök csípőtájékon, és estére úgy éreztem keményedik a pocim is, de már azt sem tudom, hogy pszichésen beszélem be magamnak, vagy tényleg.
Aztán délelőtt úgy gondoltam, hogy ráérünk a ctg-vel, ebédeljünk meg szépen, hátha akkor a gyerkőc kicsit aktívabb lesz. Tévedtem. Pedig megettem egy fél tábla csokit is... esküszöm ezért fogok elhízni, mert amit én összenassolok a nyomorult ctg előtt, annyit nem nassoltam a terhességem nyolc és fél hónapja alatt összesen. No sikerült pont ebédidőre odaérni, várni fél órát, mire sorra kerültünk. Persze gyerek nem csinál semmit.... Hiába a hideg üdítő, a fél tábla csoki, az ebéd... De egyébként arra is lettem figyelmes, hogy ha én függőlegesben vagyok, akkor nem aktivizálja magát. Na mindegy, ügyeletes orvos elfogadhatónak minősítette az eredményt, és nem kellett megismételjük a tortúrát...
Elintéztem ma a családi adókedvezményes papírt is a tv-ben. Most először jártam úgy, hogy az egész hatalmas parkolóban egy darab hely sem volt... Amíg még dolgoztam, általában mindig maximum félig volt a parkoló. Akartam Edebácsinak egy pocakos nagy puszit nyomni, de nem mertem bemenni a világító "csend adás" tábla miatt... Belegondoltam, hogy a dunában ez mennyire nem zavart... ott otthon voltam...
És persze nem bírok magammal, harmonikakalácsot kellett süssek, mondván nehogy tönkremenjen az élesztő...
És készen van a kacsa is, remélem anyum elmegy neki keretért a négybetűs svéd áruházba, valamelyik férfinép meg fúr egy lukat a falba, szögnek... :)
Nálam ez a kacsa a kedvenc! :)
VálaszTörlésBotond úrfinak üzenem, hogy aktivizálja magát egy kicsit, ha már ennyit nassolsz miatta. Meg lassan gondolkozzon el a születésen is. ;)
Nincs újabb bejegyzés, ezek szerint véget ért a visszaszámlálás. :)
TörlésJelentkezz, ha hazaértetek a kórházból!
Puszi