Megkértem anyumat, hogy takarítsa ki a zuhanyfülkét, mert lassan nem lehetett kilátni a vízkőtől... neki is esett, majd tiszta pánikban és lelkiismeretfurdalások közepette közölte, hogy tönkretette a kabint, és hogy ő nem is tudja, hogy történt, de szétesett az egész... és most mennyire rosszul érzi magát, és a többi.... Szegénykémet próbáltam megnyugtatni, hogy ez ilyen szétesős fajt,a és hogy ne aggódjon, mert ha én húzom be az ajtót, akkor nálam is kihullik a csavar, és majd jön Levi és megcsinálja. Az mindenesetre nagyon gáz, hogy öt évre terveznek már szinte mindent, aztán vegyél újat...
No miután túlestünk ezen az ijedelmen, anyum kitalálta, hogy ő elmegy abba a bizonyos négybetűs svédbútoráruházba. Hohohó, de jó ötlet, mert nekem is kéne onnan egy kis ez+az... Példának okáért a hálónkba megvehetném azt a tükröt, amivel szemezek kb. egy éve, nézhetnék képkeretet a babaszobába a keresztszemeseknek, lecserélhetném a lötyögős-lecsapódós wc-ülökét, és hazafelé jövet bemehetnék az ázsiacenterbe jó kis jázminrizsért. Ezekkel a tervekkel indultunk neki, és azt hiszem mondhatjuk, hogy sikerrel is jártunk.
Szegény Leventém meg előbb ért haza, mint mi. Már kezdett bepánikolni, hogy anyum se sehol, én se sehol, hát csak nem mentünk el szülni szó nélkül??? Öcsém meg rácsodálkozott, hogyhogy vezetek még? Hát már miért ne vezethetnék? Nem vagyok beteg, nincs nekem semmi bajom, csak gyereket várok!
Ja, és hívott a doktornéni, hogy ugye szerdát beszéltünk meg? Mondtam, hogy igen. De hogy nem tudnék-e hétfőn menni, mert rengeteg szabadsága van, és elküldték... Nem mertem rákérdezni, hogy de akkor velem mi lesz, ha mondjuk csütörtökre dönt úgy a gyerkőc, hogy meg akar érkezni...? Ha hétfőig se bújik elő Botond, azért csak megkérdezem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése