2012. október 31., szerda

Kiborult a...

...csak azért nem a bili, mert az még nincs. Boti újabban borogat (és nem anyája homlokát, pedig néha elkelne egy kis hűsítés). Mióta kapaszkodik felfelé, a dolgok és a gravitáció súlyos összetűzésbe kerülnek. És általában a gravitáció győz. Mondják az okosék, hogy a részeg embernek őrangyala van, hát a kisgyereknek szerintem kettő is, mert egy biztos nem tudná lekövetni a dolgait. 


Első megrázkódtatásom akkor volt, amikor a konyhában tettem-vettem, Boti persze a nyomomban és láb alatt. Gyanakodhattam volna, mert éppen nem a nadrágom szárába csimpaszkodott, hanem a hokedlibe. És persze a kisszék és a gyerek kapcsolata eléggé egyoldalúra sikeredett, minek következtében az ülőalkalmatosság borult - nem fel, hanem le. Akkora hanggal csapódott a földre, hogy azt hittem rögtön a földszinten  is landolunk. Szerencsére nem a gyerekre zuhant a szék, és szerintem Boti is csak attól ijedt meg, hogy rám a szívbaj jött. 

Második alkalommal a ruhaszárítót sikerült magára rántani. Mert ugye csuda izgalmas dolgok lógnak arról lefelé, neki azt közelről meg kellett vizsgálni. Itt is megúsztuk a dolgot, senkinek nem lett semmi baja, és anyuka is edződött az előző eseten, már nem is rémült meg annyira. (Azóta azért becsukom a szobaajtót, ahol ki van teregetve.)

A harmadik (és egyelőre utolsó) kiborulásunk volt szerintem a legdurvább. Az úgy szokott lenni minálunk, hogy Boti megreggelizik, anyája berakja a pihenőszékbe, jól bekötözi hálózsákostul, pizsamástul, mindenestül, a gyerek keze ügyébe tesz egy kis ezt, meg egy kis azt, rágókát és játszókát, hogy ne unatkozzék a csemete, majd anya elmegy a dolgára (mosogatni, teát főzni, stb...), addig a baba is elvégzi a "dolgát", eztán megyünk tiszta pelust és játszóruhát venni. Így történt ez tegnap reggel is. Hallom, hogy zörög (ugye addig nincs baj, mert ha nagy a csend, akkor kell aggódni). Hallom, hogy irdatlanul zörög, és nyekereg hozzá egy kicsit. Mondom magamban, édesszívem, ha ezt a játékot így eldobtad, most unatkozhatsz még egy darabig. A kis nyekergés után víg kopácsolás zaja szűrődött a fürdőszoba felé, teljesen nyugodt voltam, hogy  a gyerekkel minden rendben. Az infarktusközeli állapot akkor kerülgetett, amikor kiléptem a nappaliba, és látom, hogy a gyerek fekszik hason a földön, és mint a jófajta csigabiga (vagy teknősbéka), a hátán a háza (a páncélja), azaz a pihenőszéke. Én majdnem sírva fakadtam, Botikám rámnéz és röhög.... Na mondom akkor olyan nagy baj mégsincs. Csak tudnám, hogy csinálta.... (Nem mintha még egyszer szeretném ha kiborulna.) Szóval tegnaptól a pihenőszék is a szigorúan ellenőrzött tárgyak kategóriájába tartozik, vagyis a gyerek csak akkor van benne, ha ott vagyok mellette. 

Ezúton szeretnénk hálát adni a jóistennek és megköszönni az őrangyalkák munkáját, és reméljük, hogy eztán is vigyáznak a kisbetyárra!

2012. október 25., csütörtök

Botond kilenc hónapos


Éppen ma jártunk a védőnéninél, ahol is a mérleg pontosan 10 kilót mutatott, a mérőszalag pedig 78 centit. Nagy Botond nagy :) Hétfőn bújt ki a harmadik foga, várjuk nagyon a negyediket, mert a nyála még mindig ömlik, és iszonyatosan rág mindent - bútort, asztallábat, cipzárfogantyút, amit csak elér. Éjszakánként általában 2 és 3 között megébred, ha szerencsém van hamar visszaalszik, eddig egyszer fordult elő, hogy másfél órát bömbölt szegénykém. Az éjszakai riasztást követően reggel 7-ig nyugalom van. 


Még mindig "csak" kúszik, vagyis inkább kommandózik. Jobb kézzel húzza magát, bal lábbal tolja. Cipősdobozra, anya lábára, szék re (amit elér) felhúzza magát térdelésbe, még nem jött rá, hogy a kiságy rácsaiba kapaszkodni is lehet, viszont lábtartónak használja.  


Babakocsiban már csak ülve marad meg, neki már néznivalója van. A fürdés sem csak tisztálkodásból áll már, pancsol, pacsál, kishajóval játszik, ha mondom neki: "Boti sikíts!" - torkaszakadtából kiabál.


Puszit is ad, két kézzel megfogja az arcom, ahol ér, a fülem, az orrom, a hajam, magához húz és teli szájjal jó nyálasan ad hatalmas cuppanósat. Ha az arcom elé veszek egy párnát, és mondom: "Boti, hol van anya? Keresd meg anyát!" odajön, és nagyon boldogan kapja el az arcom elől a párnát. 

Szeretünk meséskönyvet olvasni és Alma együttest nézni a youtube-on. Nagyon jó étvágya van, általában 2,5 dl a főzelékadag, amit egy másfél deci folyadék követ (nem tudom hová fér belé). Szerencsém van, mert egyelőre nem válogat. Kiflivéget, kölesgolyót, puffasztottrizs szeletet, kekszet rágcsál. Ha éhes nem praktikus  szilárdat adni neki, mert hajlamos teletömni a száját, és egyszerre próbálni meg 5-6 db kölesgolyót lenyelni... általában nem sikerül még.
Van már etetőszékünk is, de mivel még magától nem ül fel, nem szoktunk sokat időzni benne. Anya még mindig a nagyon kényelmetlen földön ül (görnyed), Boti pedig a pihenőszékben hátradőlve kapja a finom falatokat. Inni... vizet azt nem. Minden nap préselek egy jó marék szőlőt, és felhígítom 4 decire (az a napi adag), így megissza, vagy a reszelt almából kinyomkodom a levet és azt hígítom - ez is megy (pohárból is, csőröspohárból is, cumisüvegből is). Tea és víz - fujjjjj.

Jaj, majd' elfelejtettem: imád gépelni és pakolni - szét :)