Botival röpül az idő. Napról napra ügyesebb, okosabb, fejlődik, mind fizikailag, mind szellemileg. Persze ez így is van rendjén, meg az is, hogy az anyuka minden rezdülésére büszke.
November 14-én, tehát alig tíz hónaposan felállt. Majd huppant egyet-kettőt, és azóta óvatosan duhajkodik. Általában csak akkor van ácsingózás, ha valaki a közelében van. Valahogy az még nem tiszta, hogyan tud visszaülni biztonsággal, így inkább nem is csinálja (zárójelben jegyzem meg, hogy nem is bánom). Ugyanígy volt sokáig a térdeplős üléssel is. Fél kézzel kapaszkodott, a másikkal meg rámolt. Egy ideje viszont stabilan ül, ügyesen egyensúlyoz.
Aztán eljött a Mikulás-nap. Vagyis még csak az előestéje. Fogtuk a kis piros gumicsizmáját, és beraktuk az ablakba. Én persze elmeséltem, hogy éjszaka jön a nagyszakállú télapóbácsi, a rénszarvasok húzta szánjával, hogy Rudolf, a pirosorrú rénszarvas (ezt szemléltettem is a keresztmamitól kapott plüssel) fogja húzni a szánt, hogy a jógyerekek bizony ajándékot kapnak a Mikulástól, a rosszak meg virgácsot. Elénekeltük tucatszor a "Télapó itt van" kezdetű dalt, majd elhúztuk a sötételőt, megvacsoráztunk és elmentünk aludni. Reggel Boti első dolga volt, ahogy beültünk a fotelba megnézni mi van a függöny mögött. Elhúzta a sötételőt, rám nézett, mosolygott, és szerintem tudta, hogy ő bizony jó gyerek volt, mert telistele volt ajándékkal az ablak, mert a csizmájába nem is fért. 
Tegnap az etetőszékben ülve nézegette a Mikulástól kapott kis autóját, egészen pontosan a lámpáját piszkálta a kis ujjával. Mondom neki: "az a lámpa" A gyerek felkapja a fejét, és egyenesen felnéz a mennyezetre, rá a lámpára. "Igen fiam, az is lámpa. Meg az autón is van lámpa, hogy a sötétben lássunk, azért." Gondoltam én, hogy hát ez még így lehet akár véletlen egybeesés is. Feltettem a kérdést: "Boti, mond csak, hol van az angyalka???" Boti megintcsak célirányosan fordította a fejét az étkezőasztal felett lógó kisangyalra... igen... ott lóg az angyalka. Este még feltettük a fürdőkádban is a kérdést neki (háttal ült a lámpáknak), hogy "Boti, hol van a lámpa?"... tekergette a fejét, pörgött-forgott, de addig nem nyugodott, míg meg nem találta.
Ja igen, és már hat foga van, három felül, három alul... a jobb oldaliak kicsit le vannak maradva :)
Ma reggel pedig ahogy odakint Inezkutya vauvauzott, Botond idebent vu-vu-vuvuvu-zott. A hápháp is majdnem megy már, valahogy úgy hangzik: ápp-ápp-ápp :)
