2012. december 7., péntek

Édes kis büszkeségem

Botival röpül az idő. Napról napra ügyesebb, okosabb, fejlődik, mind fizikailag, mind szellemileg. Persze ez így is van rendjén, meg az is, hogy az anyuka minden rezdülésére büszke. 


November 14-én, tehát alig tíz hónaposan felállt. Majd huppant egyet-kettőt, és azóta óvatosan duhajkodik. Általában csak akkor van ácsingózás, ha valaki a közelében van. Valahogy az még nem tiszta, hogyan tud visszaülni biztonsággal, így inkább nem is csinálja (zárójelben jegyzem meg, hogy nem is bánom). Ugyanígy volt sokáig a térdeplős üléssel is. Fél kézzel kapaszkodott, a másikkal meg rámolt. Egy ideje viszont stabilan ül, ügyesen egyensúlyoz. 


Aztán eljött a Mikulás-nap. Vagyis még csak az előestéje. Fogtuk a kis piros gumicsizmáját, és beraktuk az ablakba. Én persze elmeséltem, hogy éjszaka jön a nagyszakállú télapóbácsi, a rénszarvasok húzta szánjával, hogy Rudolf, a pirosorrú rénszarvas (ezt szemléltettem is a keresztmamitól kapott plüssel) fogja húzni a szánt, hogy a jógyerekek bizony ajándékot kapnak a Mikulástól, a rosszak meg virgácsot. Elénekeltük tucatszor a "Télapó itt van" kezdetű dalt, majd elhúztuk a sötételőt, megvacsoráztunk és elmentünk aludni. Reggel Boti első dolga volt, ahogy beültünk a fotelba megnézni mi van a függöny mögött. Elhúzta a sötételőt, rám nézett, mosolygott, és szerintem tudta, hogy ő bizony jó gyerek volt, mert telistele volt ajándékkal az ablak, mert a csizmájába nem is fért. 

Tegnap az etetőszékben ülve nézegette a Mikulástól kapott kis autóját, egészen pontosan a lámpáját piszkálta a kis ujjával. Mondom neki: "az a lámpa" A gyerek felkapja a fejét, és egyenesen felnéz a mennyezetre, rá a lámpára. "Igen fiam, az is lámpa. Meg az autón is van lámpa, hogy a sötétben lássunk, azért." Gondoltam én, hogy hát ez még így lehet akár véletlen egybeesés is. Feltettem a kérdést: "Boti, mond csak, hol van az angyalka???" Boti megintcsak célirányosan fordította a fejét az étkezőasztal felett lógó kisangyalra... igen... ott lóg az angyalka. Este még feltettük a fürdőkádban is a kérdést neki (háttal ült a lámpáknak), hogy "Boti, hol van a lámpa?"... tekergette a fejét, pörgött-forgott, de addig nem nyugodott, míg meg nem találta. 
Ja igen, és már hat foga van, három felül, három alul... a jobb oldaliak kicsit le vannak maradva :) 

Ma reggel pedig ahogy odakint Inezkutya vauvauzott, Botond idebent vu-vu-vuvuvu-zott. A hápháp is majdnem megy már, valahogy úgy hangzik: ápp-ápp-ápp :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése