Botond itthon

Úgy terveztem, hogy szépen részletesen megírom Boti hazaérkezésének történetét. Anyuka kicsit naiv, azt hitte lesz ilyesmire ideje.

Holnap leszünk négy hetesek, és lassan a feledés homályába vész, hogyan is volt három hete. Megküzdöttünk a cicire tétellel, sírtam sokat, próbálkoztam, és majdnem feladtam... többször éreztem, hogy itt a vég. Aztán jött "sógornőm", a tapasztalt 8 hónapos Zsombor anyukája, és "megmentett". A varázsszó: bimbóvédő. Mert szegény gyerekem, a kórházban műanyaghoz szoktatott kis szájával ezt várta. Gondoltam én, ha ez kell, hát ez kell. Majd leszokunk róla. És az első sikerélményem a gyerkőccel az volt, amikor a harmadik napon elfogadott bimbóvédő nélkül is. Igaz még ma is néha kell, ha túl éhes, túl türelmetlen, de 5 perc után - ha megnyugodott - már dobjuk is el.

A második sikerélményem a köldökápolás: alig volt két hetes, amikor leesett a csonk, és ma már annyira szép, hogy nem kell minden pelenkázáskor megküzdenünk az alkoholos takarítással.

Aztán nem is tudom van-e még sikerélmény. Mert ami a szoptatást illeti, már ugyan nagyon jól megy, csak olyan vagyok, mint bármely bank: kevés a hozam... A homeóbogyó lehet jó lenne, ha nem kéne betartani néhány szabályt: pl. 20 perccel előtte-utána nincs ivászat... nekem ez nem megy, állandóan innom kell. A herbáriás tejfakasztó tea sem hozta meg a kívánt eredményt, tejem se lett több, és hogy szépen fogalmazzak, az emésztésem leállt tőle. Most egy hete kb. iszom az Eszter-féle keveréket, kicsit mintha több lenne, de még mindig nem elég. A gyerekorvos és a védőnő tanácsára délelőtt megpróbáljuk tápszer nélkül. Mert állítólag ilyenkor nagyobb a "hozam". Ma 11-ig bírtam "kínozni" a gyereket. Van egy jó kis ördögi kör: ő elfárad a nagy evészetben, de mivel kevés a tejci, éhes. Az éhes-fáradt gyerek nem tud aludni, mert éhes, és nem tud enni, mert fáradt. Tehát nyűgös, anya próbálkozik, hátha a cicin elalszik, mert rendszerint a nagy munkának belealvás a vége. De mire berakja anya a kiságyba a babát, kinyílik a szem, üvölt a száj: "anya, ééééhes vagyok". Piszok nehéz. Mert ha igaz amit mondanak, hogy a cici kereslet-kínálat alapon működik, akkor ciciztetni kéne ezerrel. De ha nincs már hozzá ereje a picinek?

Nagy vonalakban így állunk. Tegnapelőtt átléptük a "bűvös" 3000 grammot, és szerintem a fiam nem hízik, hanem nő. Úgy nyúlik, mintha húznák :)

És tegnap voltunk először babakocsival kint. Napirend szerint alszik 5-6 közöttig, és - gondolom a tápszer hiánya miatt - nem is nagyon alszik vissza. Rendszerint nem nyűgös, csak hatalmas szemekkel néz a világba.

És ugye a gyerek kíváncsiságának teret kell biztosítani. Ezért aztán előszedtük a szekrény mélyéből a babakocsit, és elmentünk világot látni. Egészen az utca végéig jutottunk, és jött velünk Inezkutya is.

Lassan-lassan azért beáll némi rend, már jut arra időm, hogy bedobjak a mosógépbe egy adag ruhát, hogy a baba cumisüvegein kívül elmosogassak apa után is, és hogy kétnaponta összeüssek valami könnyű ebédet. Most is zörög a mosógép, és rotyog a fazékban a burgonyakrémleves. Ja, és a gyerek alszik, HASON! Miért nagy szó ez? Egészen ma éjjelig az én fiamat nem lehetett hasra tenni. Éktelen kiabálásba kezdett, és baromi ügyesen felhúzta magát térdre. Nem is nagyon erőltettem, pedig a védőnő mondta, hogy napi negyed órát tegyem hasra. Nem bírtam ki negyed óra üvöltést, bevallom. Aztán az éjjel volt valami nagy nyűgje a bébinek. Ahogy szokott lenni, 2-3 között tisztába tettem, ettünk, böfizni pedig az istenért se ment. 20 percig sétáltam vele az éjszakában a lakásban, amikor feladtam. Szépen bealudt a vállamon, ahogy azonban a feje a kiságyhoz ért, a szeme úgy nyílt ki, aztán pedig a szája. Újra kivettem, újra próbálkoztam. Aztán amikor már nem bírtam vele sétafikázni, leültem, hátradőltem, és csodák csodája, a gyerkőc félig fekve a hasamon egészen megnyugodott. Ó, de hát ha tud hason feküdni rajtam, akkor tud az ágyban is. És bár nem hittem benne, hogy működni fog, a gyerek maga alá húzta a lábacskáit, és békésen elszundított. És nekem is jutott még 2 óra az éjszakából.

Így a négyhetesség kapujában elmondhatom, hogy bár nem könnyű, de egyre jobb. És ha tudok aludni az éjjel kétszer 3 órát, akkor már egész remekül vagyok, ha ebéd után jut egy órányi szundi, akkor pedig hegyeket el tudnék mozgatni.

u.i.: Nagy-nagy segítség lenne, ha elmondanátok mit ehet, vagy mit egyen a kismama, akinek 15 éve nem szerepel hús az étrendjében, és ugye a baba miatt ki van lőve a k-betűs zöldségek garmada, a hüvelyesek, és elvileg nem ihat tejet, viszont fokoznia kell a fehérjebevitelt. Némileg kezd hányingerem lenni a krumplitól, töktől, spenóttól. A tésztáktól meg szerintem már most híztam vagy két kilót... :(