Ha áram van...

...minden van? Tegnap reggel is épp úgy ébredtünk, ahogy minden nap. Túl voltunk a reggelin, az öltözködésen, amikor egyszer csak bevillant az agyamba: ÁRAMSZÜNET lesz. Aztán hirtelen elbizonytalanodtam, mert Barbi mesélte, hogy járt: felkelt, se kávé, se hajvasaló, se internet, se semmi - borzalom, képzeljem csak el, milyen pofátlanság reggel kikapcsolni az áramot. És elkezdtem kombinálni, hogy biztosan csak álmodtam... Nagy kapkodásban felraktam Botinak az ebédjét, 9 óra volt. Ha szerencsém van, még lesz időm összeturmixolni - gondoltam magamban. Este bekészítettem a mosást is, de már nem mertem elindítani a gépet, mert mi van ha, mégse lesz áram, ott ázik-gyűrődik majd a ruha a dobban? Eljött a 10 óra, gyerek kajája összeturmixolva - nagy baj nem lehet. És csak vártam, hogy mikor viszik el az áramot. Nem vették el. Délben sem, kettőkor sem. Na mondom, te Zsuzsi tényleg álmodtál csak. Amikor már kellőképpen úgy éreztem, hogy totál hülyét csináltam magamból, megtaláltam a  bedobott hivatalos értesítőt: 2013. április 4-én 11-14 óra között... stb... stb... No mégse mentek el nekem hazulról, micsoda szerencse. 

És itt jön a slusszpoén. Szokás szerint Boti reggel 8 óra körül csilingelő kis hangjával nagy dumálással társítva felébredt. Én álmosan, kócosan bebotorkálok a szobájába, és mondom neki: "Jó reggelt kicsi fiam, várj egy picit, anya lekapcsolja a lámpát, mert már elég világos van..." Alig hogy kimondtama: lekapcsolom, alig hogy nyúlok a kapcsoló felé, egyszerre huss, áram el... Néztünk egymásra csodálkozva, én és a lámpa, a lámpa és Boti, Boti és én.... 

Innen is csókoltatom az elmüt, alig 18 óra csúszást sikerült összeszedniük... nem is értem, minek az értesítő...