Ha végre itt a nyár...

...és meleg az idő - lehetne ez az apropója a bejegyzésnek, de nem meleg az idő. Még jó, hogy nem raktam el a gyerek overálját, most is abban szuszókál az erkélyen. Ebben a búbánatos őszben nincs is kedve kidugni az embernek az orrát, pláne ha az még folyik is... Mint ahogy szegény fiam taknyos pár napja, így aztán se nem alszunk, se nem játszunk odakint. 

És furcsa, de ha Boti meghallja az "anyu öltözik, az apu ideges" részt, mindjárt sokkal jobb étvággyal nyomja befelé a főzeléket. Pedig nálunk ez általában fordítva szokott lenni, én vagyok az ideges fajta. 

Volt pár jó napunk, május elsején Visegrádon voltunk, előtte hétvégén csak kiszaladtunk a közeli szurdokba sétálni egy kicsit, aztán meglátogattuk a velencei barátainkat is. Teszek fel pár képet, hogy lássátok: milyen nagyon jó is volt nekünk :)

Elsőként a Dera-patak szurdokvölgye, ez április utolsó hétvégéjén készült, csak úgy spontán kiszaladtunk, szerencsére nekünk nagyon közel van, kocsival 10 perc. 

Ugyanezen a hétvégén, vasárnap, szintén spontán fogtuk magunkat, és megnéztük a Csillaghegy és Üröm között fekvő Róka hegyi kőfejtőt. Izgi volt, a terepviszonyok is, meg az is, hogy majdnem eláztunk... 

Május 1-én Visegrádon voltunk. Iszonyú tömeg volt, már délelőtt 10 órakor alig volt parkoló, és ahogy kiszálltunk a kocsiból, a piknikezők tűzgyújtási szokásait is megérezhettük: volt aki vizes fával próbálkozott, ez leginkább jól füstölt, aztán láttunk kis gázpalackos megoldást is, klasszikus faszenes grillezőkkel is találkoztunk, aztán volt, aki szivargyújtós ketyerén sütötte a kóóbászt, de a szagokból ítélve volt olyan is, aki petróleummal, vagy nitrohigítóval próbált tüzelni... Szerencsénk volt, mert a füvészkertben szinte alig találkoztunk emberrel, csend volt, nyugalom és béke - amiért az ember kimegy a szabadba. 

A Bertényi Miklós Füvészkertben fotózott virágokból egy csokorra való: 

Délután kimentünk Józsi papához Dunabogdányba. Boti nagyon gyorsan megtanulta, hogy a vízbe dobott kő jól buttyan... szinte le is bontotta a papa tavát, mert amit ért követ, legyen az kicsi vagy nagy, bedobálta a vízbe. De tud rá haragudni bárki is??? 

Május 4-én Velencén voltunk. Gyönyörű idő volt, Rita isteni lángost sütött, a gyerekek tüneményesek (mint mindig), kár, hogy ez sem tart örökké... :)

Május 11-én az összes rémhíresztelésnek ellenállva kimentünk a Hungaroringre. Mondták, hogy esni fog, zuhogni, mennydörögni... Aztán hallgattam Barbi aggódó intelmeit, miszerint az egy betondzsungel, nem lesz egy hely, ahová elbújhattok a nap elől, vagy az eső elől, nem lehet bevinni egy korty vizet se, szerencsére nem jöttek be. Vittem a piknikkosarat, tele kajával, magunknak is, Botinak is. Megnéztük az Alma együttes koncertjét, bár nem mondhatnám, hogy a gyerek oda volt tőlük... Mondhatni  közömbös volt, viszont az Irigy Hónaljmirigyet nagyon bírta. Imádta a motorokat, a rendőrautó szirénájától viszont félt. Felültettük egy rendőrmotorra, amin olyan jól érezte magát, hogy az Echo TV fel is vette, és be is került 2 mp erejéig az esti híradóba...