Tejben, vajban…

…nem, még nem fürdök benne. Bár kicsit hazudós vagyok, mert éppen valami kecsketejes csodaszappanom van, de nem ez a lényeg. Egy ideje igyekszem - amennyire csak lehet -, házi tejet venni (sajnos nem mindig sikerül), mint ahogy nem sikerült ez szerdán se. Nagy lelkesedéssel mondtam az én jógaoktató Szilvimnek: „Persze, megvárlak, elviszlek az állomásra, míg elkészülsz, elszaladok tejért.” Ugyanis tőle párszáz méterre állomásozik egy bocimobil, azaz friss házi tejet kínálnak autóról. Kínálnak, de csak reggel, és kora délután, ergó lekéstem. Kicsit elkeseredtem, hogy akkor most ihatom bolti vacakkal a reggeli kávémat, vagy futhatok plusz köröket… (egyikhez se volt nagy kedvem) Elindultam hazafelé, és bár nem szoktam Szentendre felé menni, most mégis arra mentem, ne kérdezzétek meg miért, csak „olyanom volt”. Mikor rákanyarodtam a pomázi bekötőútra, akkor láttam, hogy a parkolóban ott áll az a tejeskocsi, ami Fótról eljött. Nem akartam hinni a szememnek. Ennek mennyi esélye van? Így hát megvettem a jó kis házitejcsimet, és most már tudom, ha Fóton lemaradok, Szentendrén még beszerezhetem, vagy fordítva.