Telerejtély

Szülinapot és névnapot ünnepeltünk tegnap este Barbi barátnőmmel. Úgy beszéltük meg, hogy amikor végez a munkában, felhív. Én viszont korábban végeztem az enyémmel, és gondoltam nem bojongok a városban, hanem majd leparkolok, esetleg keresek egy pénzváltót (közeledik a lengyel túránk időpontja, zlotyi kéne). Már majdnem odaértem a Nagymező utcába, amikor csörög a telefonom. Barbi, hogy percek múlva leszáll a villamosról. Az jó, mert én percek múlva megállok (ha találok parkolót). Még beszalad a boltba, jó, akkor megyek a bolt elé. Indulunk vissza a kocsihoz, hogy kivegyem belőle a motyómat, sétálunk és beszélgetünk.

Párbeszéd formátumban követheted nyomon először a csodálkozást, aztán a pánikot, végül a megkönnyebbülést:

B: Zsuzsi, nem a te telefonod csörög?

Zs: Az enyém nem... rezgőn van.

B: De Zsuzsi, szerintem csörög.

Zs: Jééé, tényleg.... Te Barbi... Hát te hívsz engem...

B: Éééééééééééén???

Zs: Nézd meg: Döme Barbara hív.

B: Úúúúristen, elhagytam a telefonom. Valaki megtalálta. Zsuzsi, vedd fel gyorsan, biztos elhagytam. Biztos most a becsületes megtaláló keres... Úúúúristen...

Zs: Hallóóó, hallóóóóóóóó... nem hallok senkit.

A rejtély megoldása? A telefon valószínűleg a táskában helyezkedhetett úgy, hogy felhívott engem (mint utolsó hívót). Mindenesetre a szituáció vicces volt, főleg azok után, hogy Barbi elmesélte, amint a jó kis elemes szokol-klón kínai zsebrádiója kelt a minap életre. Spontán. De annyira, hogy ki se lehetett kapcsolni. Gyerekek, nem gondoljátok, hogy Barbi kezébe ne adjunk elektromos kütyüket? :P Gonosz vagyok... :)