Rémálom helyett rémébredés

Mióta hajnalozom, folyton az jár a fejemben, hogy „úristen el ne aludjak”. Szinte minden este ezzel a félelemmel fekszem, és van úgy, hogy óránként arra riadok fel: basszus, tutti elaludtam. Aztán ránézek az órára, még csak 2, még csak 3 lesz 10 perc múlva, még csak 4 múlt…

Amikor viszont az ember 11-re megy dolgozni, nincs benne félsz. De azért beállítja az óráját, és kipihenten felébred legkésőbb fél 10-kor. Ez eddig működött is. Ma, hogy finoman fogalmazzak, beb.szott a szundi funkció. Ugyanis én vártam, Ő meg nem jelzett. És mivel én biztos voltam benne, hogy alhatok, majd csörög, amikor csörögnie kell, visszazuhantam, legmélyebb álmomba.

Aztán kinyílik az ember szeme, és kíváncsi lesz, hogy mégis mi van: melyik bolygó, milyen napszak. Ránéz az órára, és sok… akarom mondani sokkot kap. Esetemben 11 óra 7 perc volt az az időpont, ami először a biztositékot vágta ki, majd engem az ágyból. Kétszer kellett leolvassam az időt, mire tudatosult bennem: 11-re kell menj dolgozni Zsuzsi, 11.45-kor élő híradód van. ÓÓÓÓÓÓÓÓ a k…….. (képzeljétek oda a csúnya szavakat, egy kettő elhangzott, de inkább csak magamban szentségeltem). Szerencsére az ágy mellett sorakoztak az este levetett ruhák. Ilyenkor szerintem senki nem gondolkodik azon, hogy mihez lenne kedve, piroshoz vagy kékhez, kivágotthoz vagy garbóhoz. Örültem, hogy sikerült nem fordítva felvegyem őket.

Azt, hogy hogyan ültem ébredés után négy perccel már a kocsiban, nem tudom. Hívtam a fiúkat, hogy segiiiiiiitség, ez a helyzet, kapcsolják be a gépeket, és ha minden jól alakul, éppen beesem… Az, hogy tiszta ideg voltam, az a legenyhébb kifejezés. Mérges és dühös voltam, és tehetetlen. Nem tudom eldönteni, hogy a telefont okoljam, mert cserbenhagyott, hogy magamat hibáztassam, amiért megengedtem azt a luxust, hogy vasárnap lévén még öt percet (helyett most még 2 órát) aludjak. Azon gondolkodtam, hogy vajon ember fia elhiszi-e, hogy tényleg elaludtam, vagy úgy gondolják, nagyon ócska kifogással jövök. Nem tudom.

Azt sem tudom, hogy mi a megoldás. Még egy óra? Lehet az is elég lesz, hogy megvizsgáltam régi-új telefonomat, ami nem a jó nevű finn márka, amit úgy megszoktam, hanem egy koreai csoda(szép), ámbár néha furán (másként) viselkedő Samsung. Most már tudom, bármit nyomhatok, csak a legnagyobb gombot nem szabad, ha azt aktiválod, oda a szundi funkció. Logikus, nem? Ember félálomban nyúl a vinnyogó telefonja után, a legegyszerűbb megnyomni rajta a legnagyobb gombot. Na ez volt a ma reggeli vétkem. De tanultam belőle.