Rémálom - pedig ébren vagyok...

Akárhogyan is gondolkodom, nem tudok rájönni, kinek voltam útban, kinek ártottam, és csak folyton folyvást a MIÉRT-en töröm a fejem. Gondolom a képek magukért beszélnek. A szakember szerint kromofág. Szépen körben, ahogy kell, hogy egy elem ne maradjon épen. A helyszin: Váci út-Révész utca keresztezédés, valamikor este 6 és 11 között. Éjjel 2-ig váltották egymást a rendőrök és a helyszinelők, aztán hajnal 6-ra mentem vissza dolgozni. A gyomrom liftezik, a szivem fáj. Átkozódnék, pedig nem szabad...


Péntek van, amire jutottam:

• rendőrséget hivtam, a jegyzőkönyvhöz legjobb esetben is csak szerdán jutok hozzá (hála a négynapos ünnepnek)
• szakszervizzel beszéltem, küldtek egy kárbejelentő lapot, kitöltöttem, átfaxoltam, nem jeleztek vissza, gyanitom szerdáig nem is fognak.

Már nem kerülget öt percenként a sirás. Már úgy érzem, hogy még mindig jobban jártam, mintha kiugrott volna elém egy gyalogos, és ne adj uristen halálra gázolom. Talán még ez annál is jobb eset, mintha ellopták volna. Már próbálom felülről nézni a dolgot, hogy vajon nem-e valami nagyobb bajtól mentett meg a jóisten azáltal, hogy szerda este 23.15-kor nem ülhettem autóba... (mondjuk erre elég lett volna az is, ha "csak" kiszurják a gumit a kocsin).

Március 21., hétfő

"Végre" eljött a szemle időpontja. Végre éreztem, hogy történik valami., igaz múlt hét csütörtökön átvehettem a rendőrségi szemlejegyzőkönyvet is, amiből semmi nem derül ki, csak hivatalosan leirják a hivatalos emberek, hogy mi történt velem. Március 9-e óta járok ezzel a megbélyegzett autóval. Március 9-e óta érzem azt a tekinteteken, hogy "na ez vajon milyen borzasztó dolgot követhetett el, hogy igy kitoltak vele?" Most már jó lesz, ha tényleg túl leszek rajta.
A biztositó embere szörnyűlködött, majd jött még másik két ember. Azok is. Szisszegtek, és jajjogtak és szinte látszott az arcukon, hogy nekik fáj... meg is kérdeztem: ha maguk igy éreznek, vajon sejtik-e, hogy nekem milyen ez az egész?
A lényeg: biztositó emberének valoszinüleg az a dolga, hogy lefaragja a kiadásokat. Próbálta megúszni a lökháritó-cserét. Kihivott a mühelyből két embert... mind a kettő állitotta, hogy azt NEM LEHET javitani. Igy beirta cserére, mint ahogy a két fényszóró búrát is, darabja cirka 200 ezer, az indexeket, egy kilincset. A többi rész (kb. 8 elem) újra lesz csiszolva, kenve... alapozva, fényezve... Remélem szebb lesz mint új korában.
Ja, kérdeztem: csereautó... mert én nem birok két hétig buszozni Esztergom-Pomáz-Buda és Pest viszonylatban, hajnal 5 és éjjel 1 óra között. Kivitelezhetetlen. Mondták, hogy a javitás költségeinek függvényében van a csereautó napi dijának ára. Amikor közölték, hogy ingyen lesz... na akkor már gondoltam, hogy túl vagyunk az "álomhatáron". A szerelés költsége nem fér bele hat számjegybe.
Elvileg csütörtökön hivnak, elvileg hétfőn leadhatom a kocsit, és két hét múlva érte mehetek. Elvileg... elvileg a március 9-én telibetönkrevágott autómból április 8-ára újjávarázsolt gyönyörűség lesz. Mintha mi sem történt volna.