Fél 2-kor találkoztam Utával a Gran Vián, innen már együtt mentünk felfedezni a belvárost.
Elsétáltunk a Puerta del Solra, mely egykor a település keleti bejáratát képezte, ma a belváros, szinte mint nálunk a Vörösmarty tér. Itt található az eperfáról csemegéző medve szobra, mely Madrid szimbóluma, spanyolul: El Oso y El Madrono. A tér déli részén elhelyezett emléktábla az ugynevezett nulla kilémetrkő, innen mérik az országuti távolságokat. Hazafelé bevásároltunk, hihetetlen, hogy ugyanaz a brie, ami otthon a lidliben 600 ft, itt egy euró. Nagyon ciki, de viszek haza kettőt, nem birtam megállni. És mit csinál a magyar? Cirka 15 kiló motyóval még várostnéz :) Jelen esetben ugyan útba esett, az Atocha pályaudvar pálmafákkal beültett teknősbékákkal tarkitott kis oázisa, nagyon romantikus :) Legalább megpihentünk a nagy cipekedésben. Mert bolt az a közelben egy szál sincs. Még drága se, nemhogy olcsó.
A nagy-nagy városnézés és bevásárlás után nekiálltunk a magyar vacsora előkészületeihez. A menü:
előétel: körözött és túróspogácsa (ami nem egyszerü, mert itt nem ismerik se a túrót, se a tejfölt, de azért megoldotta Uta ügyesen. főétel: székely rakott káposzta, desszert: túrórudi és sportszelet.
A vacsoratársaság:
- balról Roberto, guatemalai
- Marisa, kinai, de Californiában is élt
- José, venezuelai
- Nacho, madridi
a többit kitaláljátok.
És miután jól bekajáltunk, és megittunk kb. 1 liter pálinkát és 2 üveg bort nekiindultunk a spanyol éccakának. A mottóm az volt, hogy legalább olyan jól táncolok, mint ahogy nyelveket beszélek :) De azért 1x-2x elkapott a hév, és hagytam magam nem megvezetni, csak vezetni :) Hihetelen hangulatos salsás pizsipartiba csöppentünk, ahol még egy ingyen mojito-t is kaptunk, mert be voltunk öltözve. Bár ez rajtam nem látszott olyan nagyon, de nem is bánom. Hajnal 4 volt majdnem, mire hazaértünk, és még megcsipkedtük a maradék töltöttkáposztát, illetve rakottkáposztát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése