Csigavér és padlógáz, nomeg a kézifék…

Mindenki közlekedik, ki így, ki úgy… biztosan aki gyalogosan jár is tapasztal, érzékel sok-sok furcsaságot, de hát az autós kultúra, vagyis a kultúra hiánya szerintem az, ami minden nap okoz meglepetéseket. Olyan szimpla dolgokról most nem ejtenék szót, hogy a dupla sávos úton egyszercsak rámrántják a kormányt, mondván ő most sávot vált, de a tükörbe nem néz bele. Ez olyanfajta apróság, amin nem lepődök meg. A pumpa persze felmegy, már nem azért, mert az életemmel játszanak, abból csak egy van… na de az autóm, az pótolhatatlan. (vagy fordítva)

No de milyen csoda történt velem ma? Hát az úgy volt, okulva a hétfői tapasztalatból, megkísérelvén kikerülni a dugókat, gondoltam egy merészet, és a Bécsi útról felkanyarodtam a Kiscelli utcába, hogy majd árkon-bokron-hegyen-völgyön, ügyesen kicselezem a kritikus pontokat. Az elgondolás jó is volt, csak hát a sors úgy hozta, hogy kritikus pont lett előttem az a kívülről is szőke, autóját tekintve fekete telepjárós (Levi kedvéért) hölgy, aki szerintem éppen a műkörmösnél járt, amikor a kézifékes indulást tanították az oskolában. Aki nem tudja, a képen megnézheti milyenek is a Kiscelli utcabéli terepviszonyok…

Az utca meredek, nem kicsit. Nagyon. (talán a bal oldali kerítésből lehet érzékelni kicsit) De így a nyári kánikulában, szerencsére az esős évszak után a burkolat száraz volt, tehát az időjárásra nem foghattuk, hogy miért fullad le a hölgy egymásutánjában kb. 4x, mindahányszor egyre-egyre jobban közeledve hozzám, vagyis az autóm elejéhez, amit én mondhatni rettenetesen féltettem, a bénázást látva – joggal. A mögöttem lévő, egyébként diplomáciai rendszámmal megáldott Mercedes típusú, szintén fekete gépjármű is felismerte a baj súlyosságát, és mentse az én autómat, ereszkedett a dombon ő is szépen vissza. Kedves olvasóm, 10 centikről beszélünk, és arról a fojtogató, izgalommal teli várakozásról, amikor az autós társadalom taplóbbik fele is elfelejt dudálni. Vagy nem mer? Mert még talán jobban kétségbe esik a hölgy, és a pánik nem vezet jóra? Bevallom, én mosolyogtam, miközben nemcsak a 28 foktól izzadt a tenyerem, és erőst gondolkodtam, hogy újgazdagéknak (ugyebár ha 8 milla futja egy kocsira…), lehet be kéne invesztálni pár korrepetáló órára Csigavéréknél, bár lehet ebben az esetben a Padlógáz is segített volna, mindenesetre nem kerül annyiba, mint az a manőver, amiről még nem szóltam.

Nem számoltam, de kb. a negyedik lefulladást követően kivágódott az index balra. Nocsak. Ha nem tudunk felmenni, megfutamodunk, dobunk egy hátraarcot? Mégse kell megmászni azt a hegyet? A szembe jövő, lefele sávban végestelen végig álltak az autók. Gondolom a fentről jövők is látták a műsort, és kellő előzékenységgel voltak a sevroléssal szemben, vagy úgy voltak vele, inkább maguk elé engedik, lejtőn lefelé jobb a biztonság, az a tutti, ha nem mögöttük van, mert lehet nemcsak a kézifékes indulás nem megy, hanem a fékezés se… Szó szót követ, a nénjét elengedték, de a sokadig meglepetés akkor ért, amikor nem megfordult ipszilonban, mint ahogy az várható lett volna, hanem kis íven visszafordult, és a jobb hátsó kerekét felrakta a járdaszegélyre (terepjáró, bírja ez, gondoltam én), meg az is végigfutott az agyamon, hogy milyen okos a nő: nem megy a kézifék? Mit nekem… majd az útpadka megfog, és start. No de a padka nem fogta meg. És szinte amellett rögtön, úgy 15 centire, egy kis kerítés óvta-védte (na azért annyira nem múlt idő, nem döntötte ki főhősünk) a gyalogosokat, nem úgy a captivás fényezését, mert igen… én sem akartam elhinni, végighúzta a kerítést, hosszan… csúnyán… Lehet nem gond nekik, lehet nem is javíttatják, anya kap másikat… És addig, amíg csak a sajátját zúzza, nincs is baj. A baj ott kezdődik, hogy az ilyen balfékek zúznak mást is, rám most vigyáztak az angyalkáim, remélem a nő is levonja a megfelelő tanulságot.