Botond hat hónapos

Kicsi fiam 8700 gramm és 72 centi, fél év alatt pontosan 6 kilót és 20 centit gyarapodott. Éppen betöltötte a harmadik hónapját, amikor elkezdett nagyon ügyesen hasról hátra fordulni. Aztán nagyon-nagyon hirtelen meghízott, két hónap alatt 3 kilót, és a forgással leállt. Mostanában már akkora kifliket csinál, hogy csak egy csendes lehelet hiányzik az átforduláshoz (hátról-hasra).A tengelye körül gyönyörűen forog, mindig tudni honnan indult és hová érkezett, úgy húzza maga után a csíkot, mint a csiga. A héten már kicsiket kúszik is, a játszószőnyegéről simán lejön, ha nem figyelek.

4 hónaposan elkezdtem kinálgatni almapéppel. Nagyon jóizűen eszik, és nagyon hamar megtanulta a kanalazgatást is. Próbálom pohárból itatni, csak mert imádja azt csinálni amit a nagyok, és egyébként is úgy gondolom, minek szoktassam most rá valami olyasmire, amiről pár hónap múlva meg le kéne szoktatni. Ma már kétszer szilárdat eszik, ebédre általában főzelék van, vacsorára pedig gyümölcs gabonával. 

Az éjszakákat továbbra is végigalussza, és 4 hónapos kora óta mosolyogva ébred. Csak azt hallom reggelenként, hogy gügyörészik a csacsijának, türelmesen kivárja mig anya elmegy kávét csinálni magának. 

Május közepe óta nagyon tudatosan nyúl a tárgyakért, és nagyon ügyesen meg is tartja azokat. De általában, előbb-utóbb minden a szájában végzi. 

Május végén voltunk vele először hosszabb úton. Nagyon jól birta az autózást is, és a vendégeskedést is. Teljesen jól érezte magát bárki kezében, mindenkire mosolygott és mindenkit levett a lábáról. Aztán június vége felé egyszercsak a ritkán látott arcoktól kétségbe esett és sirni kezdett. Mára szerencsére már nem esik kétségbe ha "idegent" lát, egyedül úgy látom a szakállas emberekkel nincs teljesen kibékülve, de pár perc alatt velük is megbarátkozik.

Július elején kezdte el felhúzni magát ülésbe. Ugyan még magát nem tartja meg, ha nem támogatom ki, úgy dől el, mint egy krumpliszsák. És nagyjából ugyanakkor kezdett el cuppogni is :) Annyira édes, ahogy puszit ad :) 

Szintén az ötödik hónapjában fedezte fel, hogy a lába az az övé. Egy pelenkázás közben kétkézzel megragadta a talpát, kikerekedett a szeme, mintha azt mondta volna: "jéééé, ez mi???"... és ezzel a gondolattal párhuzamosan úgy döntött, hogy no akkor ezt megkóstoljuk.... Az első döbbenetét csak fokozta az érzés, hogy nem sikerül, hiába húzza, nem ér el a szájáig... Két hét próbálkozás után egyszer fürdés közben sikerült.... volt is nagy boldogság.