Híve vagyok, hogy azt együk, aminek éppen szezonja van, ami éppen terem a kertben, amit éppen lehet olcsóbban kapni a boltban. Ezért aztán sokszor már-már unom a tököt, most meg a barackot. Gondoltam rá, kéne egy kis krémleves... de az valahogy olyan snassz, szinte megissza az ember, mint a vizet, átszalad rajta, mintha nem is evett volna semmit. És ahogy gondolkodtam, vajon milyen levesbetét passzolna az őszibarack krémlevesbe, úgy jött az ihlet: ha a grizgaluska jó a zöldséglevesbe, miért ne lehetne kicsit átalakitva finom egy gyümölcslevesbe?
De lássuk előbb a levest:
Fogtam 6 db szép megtermett őszibarackot, meghámoztam, cikkekre vágtam. Felraktam főni kb. egy liter vizzel, és egy kicsi citromlével (csak hogy szép sárga maradjon). Forrás után kb. 10 perc és kész is. Egy vaniliás pudingport elkevertem 4 evőkanál cukorral és felengedtem fél liter hideg tejjel. A megfőtt barackokból néhány darabot kiszedtem (a mixelés után pedig visszaraktam), a többit a lábasban botmixerrel pépesitettem, közben belecsurgattam a pudingos tejet, és a forrástól számitott 5 percig kavargatva főztem.
A galuskát jó előre megcsináltam, mert hűlnie kell. 2,5 dl tejbe reszeltem fél citrom héját, 1 evőkanál cukrot, 6 dkg búzadarát, 1 evőkanál vajat, ezt az egészet jól felfőztem, mig elvált az edény falától. Aztán hagytam kihülni. 2 tojás sárgájával összekevertem, kis golyókat formáltam belőle (22 db diónyi lett), és a forró levesbe dobáltam őket, 3 percig főztem.
Aztán - aki ismer tudja, nem szeretek semmit kidobni - tanakodtam magamban mi a fenét csináljak a két tojás fehérjével... Eszembe jutott milyen jó is az a madártejben, hát jó lehet az a levesben is. Igy kemény habbá vertem egy kis cukorral és a végén szépen beleszaggattam a krémlevesbe.
Én meg a tányéromon tettem bele egy kis mazsolát is, bele nem főztem, mert a családban gyakorlatilag csak én szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése