...kétségtelenül és visszavonhatatlanul. A lakásom romokban, de mindig van kibúvó, ha esik az eső, az alibi arra, hogy nem kell kimászni az ágyból. Ha süt a nap, az indok arra, hogy ki kell menni a természetbe. Mindig a kéró bánja, de én nem. Így volt ez tegnap délután is, némi dilemma után a döntés: kutyaséta. Valami hátsó gondolat motoszkálásnak hála, nyakamba akasztottam nemcsak a pórázt, hanem a fényképező masinát is. Ki tudja... és igen, azt hiszem megint elcsíptem a természet szépségéből egy-egy pillanatot.
Amit nem tud visszaadni a kép:
- simogatja a bőröd a tavaszi napsugár
- magadba szívod az éledező rét illatát
- boldogsággal tölt el a nászukat röppenő pillangók látványa
- némi félelemmel, de lencsevégre kapod a döngicsélő darazsak közt a mandula virágát
- mosolyogsz azon, ahogy a kutyád rácsodálkozik az éles hangon csiripelő (én sem tudom milyen, talán pacsirta?) madárkára, majd a csodálkozás után úgy dönt közelebbről is megismerkedik a jóisten eme teremtményével, majd mikor a szárnyas felreppen, csalódottan kullog vissza hozzád
- először csak lehajolsz, majd letérdelsz, majd szinte fekszel a földön a legjobb fénykép elkészítse érdekében, és nem gondolsz arra, ha látnának, biztosan kinevetnének, csak szívod magadba a látvánnyal és a föld közelségével azt a pozitív energiát, amit a városban nem tehetsz meg
És nem tudja visszaadni a kép, hogy belefeledkezel az időbe, a térbe, a napi rutinba, a feladatokba, a kötelezettségekbe. Amikor kikapcsol az agyad, és csak te vagy, a virágok, a szellő, a napsütés, és a kutyád halk lihegése (ezzel is jelezvén, hogy ott van a közeledben, érte se kell aggódnod).
Tavaszodik. Nem csak a bőrömet, de a szívemet is megmelengette tegnap a napsütés. És közben rájöttem, nagyon szerencsés vagyok, hogy mindez a csoda 10 perc sétára van tőlem."Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek." - Wass Albert
Szép írás és szép képek! Én is nekiindulnék már! csak nem vagyok egy magányos vándor típus :D Van valami csoportos megmozdulás kilátásban?
VálaszTörlésPusz
Szívesen mennék, szívesen terveznék csoportosan is, de szerintem a következő két hónapban esélytelen, hogy elszabaduljak.
VálaszTörlésAzért vagyok hálás Inezkutyának, mert neki mindig van kedve kirándulni, és mindig ráér, és így sosem kell egyedül menjek :)